Mass Effect: Paragon Lost (2012) 73% 7★

Mindössze húsz perc agyalás a film vége után gyökeresen megváltoztatta a véleményemet erről a történetről. Még a Mass Effect 3 előtt végig akartam nézni, hogy megismerjem kicsit Vega hátterét, és nyitottabb legyek a karaktere iránt, amikor a játékban találkozunk vele. Kicsit csalódtam, úgy első benyomásra – a film tocsog a vérben, és ezért nyilván nem tud annyira hatásosan érvényesülni a Mass Effect Star Trek-Stargate-megmégamiscifieszünkbejut hibridje, viszont nem ismerjük annyira a karaktereket, hogy igazán mélyen érintsenek a tragédiák, amiket át kell élniük. Aztán hirtelen elkapott a felismerés, hogy Paragon Lost-ban pont ez a lényeg.
Shepard, a Mass Effect főhőse/főhősnője (külön tetszik, hogy noha rengetegszer hivatkoznak rá, egyszer sem tesznek megállapítást a nemére, vagy a fontosabb döntéseire, akármilyen utat is adott neki a játékos, a film megnézése közben ahhoz csatolhatja Vega sztoriját) az igazi hős. Ő az, akinek nincs vesztett helyzet, aki nem esik kétségbe, aki visszarohan a robbanni készülő hajóba a legénység utolsó tagjáért, aki kidumálja, vagy kilövöldözi magát a leglehetetlenebb szituációkból. Persze, neki is vannak dilemmái, ő is ember, ő is tesz olyasmit, amire nem büszke, de ez szinte teljesen a belső harca, a környezete is alig látja, így értelemszerű, hogy ennek a filmnek a főhőse idealizálni kezdi. Vega számára ő a példakép, mindig hozzá méri magát, ahogy többször kijelenti, ha Shepard lenne, ő is meg tudná ezeket csinálni, néha egyenesen odáig megy, hogy látszik, tudja, mi a helyes döntés, egyszerűen nem hozza meg, mert nem hiszi el, hogy képes, vagy méltó rá. Vega is parancsol, Vega is legénységet épít, Vega is meg akarja menteni őket, de a világtól nem megfelelő visszajelzéseket kap. Legtöbben, pl. Treeya egyértelműen abban akarják támogatni, hogy találja meg a saját útját, hozza meg a saját döntéseit, legyen önmagaként hős, de Vega félreértelmezi, és gyakorlatilag odáig jut, hogy elveszti a hitét az erkölcsi jóban, abban keres felmentést, hogy nem volt helyes döntés. spoiler Elvész a példakép, a hős eszménye (Shepard-öt már csak a film végén említik, akkor is a korábbiaktól teljesen eltérő kontextusban), pont úgy, ahogy a cím is kimondja, ez pedig fájdalmas, de elgondolkodtató.
Az animáció nem igazán különleges, animés stílusú, vannak benne kiemelkedő elemek (a csillagködök, az űrfelvételek szépek, a Begyűjtő hajó nyomasztó), a karakteranimáció so-so kategória. A harcok elég látványosak, én kicsit sajnáltam, hogy Essex igazából semmi komoly, ütős húzást nem vitt véghez a biotikus képességeivel, pedig az az egyik legeredetibb, és legizgalmasabb eleme az univerzumnak. A zene jól visszaidézi a játékot, a mellékszereplők között akad néhány szerethető, Liara cameojának nagyon örültem, de egyértelműen Vegán marad a hangsúly. Mass Effect rajongóknak bátran ajánlom, anélkül szerintem nehezen érthető, de kiegészítésnek kiváló, és még mondanivalója is akad.

Hol voltam én, hogy erről nem tudtam? És miért áll 45%-on? (Jó, hogy csak két értékelésből, de azért na…)
Mass Effect rajongónak tartom magam, de nem szakértőnek. Anno a Witcher mellett ez volt a másik RPG, ami teljes mértékben magával ragadott. Előtte nem értettem a férjem, mi a bánatért ül annyit a gép előtt, játszottam már mást én is, de egyik sem mosta át az agyam. Aztán leültem őt nézni játék közben és egy hét múlva már a Normandyn voltam. És soha többé nem akartam elhagyni a fedélzetet. És végigtoltam a három részt minden lehetséges módon. És már alig várom, hogy belekezdhessek az új kalandokba…
Na vissza a filmhez. Ez egy ME spin-off James Vega előzménytörténet anime formában. Történetileg időben és bonyolultságban pedig egy átlagos főküldetés szál. Örülök, hogy nem olvastam el semmit előre, mert valószínűleg fanyalogva álltam volna neki. Vega egy-két momentumot leszámítva pozitívan semleges karakter volt számomra, az anime pedig szintén ezt a kategóriát képviseli. Emlékszem, hogy gyerekként szerettem néhány sorozatot (csak akkor még nem tudtam, hogy így hívják), illetve felnőtt fejjel rajongó barátnőmnél láttam tényleg igényes, szép rajzolású vagy történetileg zseniális animét, de engem még nem ragadott magával a hév.
Megint vissza az eredeti gondolathoz: ez a film tökéletesen kielégítette a Mass Effect elvonási tüneteimet. Na jó nem, hazudok, újra felkorbácsolta azokat és most megveszek, hogy ismét az univerzum részese lehessek.
Látszott, hogy igyekeztek a rajongói igényeknek mindent bedobni, amit csak lehet: a jól ismert eszközöktől, fegyverektől képességektől kezdve az ismert fajokon és az ismerős dallamokon át a titokzatos ellenségig, meg persze egy-két kitekintés a játékból ismert személyekre. Biztosították a drámát is, amit ott megszokhattunk spoiler és az, hogy minden meghozott döntés következménye mázsás súlyként nehezedhet az életünk további részében a vállunkra.
Szívesen meghallgatnám, hogy akiknek nem tetszett, mit hiányoltak, vagy mi zavarta őket.

Lényegtelen apróság: nagyon zavart, hogy Messner hasonlított Jokerre.

A Mass Effect játékokat nem ismerem, sajnos kimaradtak annak idején, viszont a film egész jó lett.
Persze bele lehetne kötni, hogy nincs minden elmagyarázva, de a játékot ismerőket jobban lekötheti a sztori. Én úgy elvoltam a másfél óra alatt.
Az animáció annyira nem volt rossz, bár a karaktereken dolgozhattak volna még, mert helyenként eléggé csúnyácskák és a CGI is kilóg a filmből.