A dudari leventéket, jóllehet semmi bűnük nem volt, elvitték a Szovjetunióba, ahol különböző táborokban sínylődtek. Voltak, akik soha nem tértek haza, voltak, akiknek sikerült hazatérni, de a kínokat elfeledni soha nem tudták. A film egyik szereplője, Gulácsy Lajos, munkácsi lelkész, aki velük… [tovább]
Várólistára tette 7
Népszerű idézetek
Kovács Kálmán: Az történt, hogy mind a kettőnket elvittek fogságba. Tehát Isten tudott nagyobb dolgot is tenni még. S ott voltunk kilenc évig fogságban.
Rendező: Hány éves volt, amikor elvitték?
Kovács Kálmán: Tizenkilenc. Ttizennyolc.
Rendező: S innen Dudarról?
Kovács Kálmán: Igen.
Rendező: Hogyan? Mesélje ezt el.
Kovács Kálmán: Erről nem mesélek. Hát nem akarok én bitófa alá kerülni. Miért? Mert még élni akarok. Ott tértem meg, Szovjetunióban lettem hívő, édesanyám meg itthon lett hívő.
Kovács Árpád: Ő úgy tudott levelet hazaírni, hogy…
Kovács Kálmán: Ne mondd ezt.
Rendező: Miért ne?
Kovács Kálmán: Nem szabad volt nekünk levelezni. Hát maguk ezt le akarják hozni, nem?
Rendező: Hát azok az idők már csak elmúltak.
Kovács Kálmán: Tudom, hogy változott a helyzet, lehet többet beszélni, de mindent nem lehet megbeszélni.
Idős férfi: Az éhségbe halál, sok azt gondolja, olyan, hogy nincs koszt, aztán meghal. Nem így megy. Egy ilyen halálnál az ember hasmenésbe hal meg általában, száz százalék. Mire már annyira legyengül, hogy már nagyon gyenge, akkor elég, ha egy deci vizet megivott valahol, vagy mit tudom én, egy hideg levest evett valahol, kap egy hasmenést. És a gyenge szervezetnek nincs akkora ellenállása, hogy ezt kiküszöbölje magából. Sőt, akkor az van, hogy olyan lázas a belső része, hogy nem tudja megállni azt, hogy havat ne egyék, jeget ne egyék, vagy ha vízhez jut, hogy bele ne harapna abba a vízbe, gyorsan, két-három decit le ne nyeljen.
Idős férfi: Odamentünk, megesszük a reggelit, hopp, megégették a fülemet cigarettával. Nyilván az ember önkéntelenül hátrafordul. De mire visszavette a fejét, már nem volt kenyere. Az egyik ült, a másik meg vitte el a kenyeret addig.
Pap: Ez csak a neve volt egyrészt, hogy munkatábor. Ugyanis, ha munkatábor, ezek az emberek tízszer annyit tudtak volna dolgozni, ha csak egy kicsit emberségesebb körülmények között élhettek volna. Vagy ennyire rossz a szervezés? Az is lehet. Hogy ők nem tudják másképpen megszervezni. Mert tényleg, ez logikus. Én adok mondjuk egy rubellel több értéket, és kapok helyette ötvenet, akkor érdemes csinálni, nem? És ők nem csinálták ezt. Ott annyi szakember volt, aki az ottléte alatt tízszer annyit vagy nem tudom, hányszor annyit tudott volna csinálni, ha csak egy kicsit… hát… jobban étkeztették volna, jobban vigyáztak volna rá.