A cirkuszrajongók és – ellenzők tábora egyaránt népes. A közömbösség kevéssé jellemző ránk. Sokan vannak azok is, akik egyszerre szeretik és elutasítják a cirkuszt. Elég bonyolult a viszonyunk egy a valójában a bonyolultságot messze elkerülni igyekvő műfajhoz. A cirkusz egyszerű kíván lenni:… [tovább]
A cirkuszrajongók és – ellenzők tábora egyaránt népes. A közömbösség kevéssé jellemző ránk. Sokan vannak azok is, akik egyszerre szeretik és elutasítják a cirkuszt. Elég bonyolult a viszonyunk egy a valójában a bonyolultságot messze elkerülni igyekvő műfajhoz. A cirkusz egyszerű kíván lenni: egyértelműek a gesztusai, hősei, szimbólumai, jellemei, jó és rossz, erős és gyenge, vicces és komoly, ezekkel dolgozik. És mi mégis zavarba jövünk.
A cirkusz él, és mint minden élő, hatni akar, elénk tolakszik: szeressük. Szeretete tolakodó, igen-igen szeretne hatni ránk. Primér művészet és primér üzlet keveredik benne a kezdetektől fogva.
A kezdetek? Az igazi kezdetek évezredesek, amióta a megélhetésért szórakoztatást művelő „showman” létezik. A mai cirkusz mint intézmény 230 éves és Angliához kötődik. Magyarországra érkezése már a 18. sz. végén megtörtént.
Ez a sorozat legfőképpen azt szeretné elmesélni, mi is történt azóta idehaza ezen a téren. Igazán nehéz dolog meghatározni, hogy mit nevezhetünk magyar cirkusznak. A cirkuszosok már régen Európában élnek, egymás között házasodnak, mint a királyok. A legnagyobb hazai magáncirkusz tulajdonosa egy német eredetű cirkuszdinasztia leszármazottja, felesége egy másik német cirkuszdinasztia tagja, itt élnek Magyarországon és a cirkuszt nem Richter Cirkusznak, hanem Magyar Nemzeti Cirkusznak nevezik. Fiuk olasz cirkuszdinasztia lányát vette el, ők is itt élnek? És így tovább. Magyarnak tekintjük, aki magyarnak vallja magát. És persze azt is, aki nem vallja magát magyarnak, de mégis itt éli vagy élte le az életét.
Pofonegyszerű ez. Mint maga a cirkusz. [bezár]
