Kuroko no Basuke The Encounter (Kuroko no Basuke 1.) (2016) 63% 3★

Az animét imádom, nagyon szeretem a karaktereket és a történetet, valamint a megvalósítását is. Bár próbáltam nem nagy elvárásokat támasztani a stage play felé, de szerintem van, ami nem működik színpadi előadásnál. Például a sportanimék. Tényleg nagyon sokat mozogtak a srácok, komolyan nehéz lehetett és ügyesek voltak, de egyszerűen nem tudott magával ragadni, hogy labda nélkül imitálják a meccseket – bár megértem miért csinálták így. De nekem nagyon hosszú volt, a végére már gyakorlatilag untam a meccseket. Voltak, akiknek az alakítása nagyon tetszett, például Kuroba Mario Kise-je vagy éppen Hyuuga Junpei és Itsuki karaktere is nagyon jól vissza lett adva, de a legtöbb melllékszereplőre szintén nincs panaszom. A Midorimát és Takaot alakító színészekkel sem volt bajom, bár most már biztos vagyok abban, hogy nem szeretem Midorima régies beszédstílusát. Nem tudom miért, csak egyszerűen idegesít, ha megszólal, és ez még csak nem is a színész hibája. Ono Kensho az egyik kedvenc seiyuum, de a színpadon egyáltalán nem hozta vissza Kuroko karakterét, annak ellenére, hogy az animében is ő szólaltatja meg. És nem is tudom, nem illett az arca sem Kuroko-hoz. Illetve bár a karakterüket jól hozták, nekem a legtöbb színész nagyon vékonynak tűnt, és emiatt mégúgy sem tudtam elhinni, hogy kosárlabdázókat nézek.

Az egyik… vagyis az elsőszámú kedvenc sport animém feldolgozása, és bár már egy ideje sikerült beszereznem az előadást, mégis húztam még kicsit a megnézését, mert tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, nem fogják tudni visszaadni a karaktereket. Ez tényleg nem sikerült teljes mértékben, de mégsem érzek ezzel kapcsolatban csalódást. Legalábbis a többségnél nem.
Leginkább Ono Kenshoval kapcsolatban voltak magasabb elvárásaim, és sajnos nem hozta az elvártakat. Nem is a színészi játékától vártam sokat, hanem a hangjától, hiszen ő adta az animében is Kuroko hangját, de itt alig egyszer-kétszer ismertem rá Kuroko hangjára, abból pedig a személyiségére. Sajnálom, pedig nagyot dobott volna az összhangulaton.
A másik csalódás, és ez pozitív csalódás, Kise. Amikor megláttam, még meg is jegyeztem, hogy „tényleg jó pasi, és az a mosoly!” Aztán jobban megnéztem az arcát, és azt a mosolyt, és elgondolkoztam, hogy „várjunk csak, ő nem…Kuroba… Mario?” Meg is néztem gyorsan, hogy ki játsza, és telitalálatom volt. spoiler Szóval örültem, hogy felismertem :D
Kuroba Mario nagyon jó választás volt Kisének. A beszédstílusát is visszaadta, és néha még a hangja is hasonlított az animekarakteréhez. Egyébként a Hyuuga Junpeit alakító Makita Tetsuya hangja is hasonlított kicsit az animekarakterére, főleg amikor erélyesebben beszélt, úgyhogy már csak emiatt is nagy csalódás Ono Kensho T_T
A Kasamatsut alakító Matsumura Ryunosuke is jól játszott, és a Midorimát alakító Hatakeyama Ryou és a Takaot alakító Yamada James Takeshi is jól játszottak. Nekik köszönhető volt a legtöbb humoros jelenet, ahogy az animében is. Benne volt pl az is, hogy Takao biciklin utánfutóval húzza Midorint, meg az éttermes jelenet is. A Kisét körbevevő csajok se maradhattak el, ami már csak azért is vicces volt, mert mind hapsi volt :"D A másik vicces dolog az volt, hogy Mitobénak is volt mikrofonja… :"D (aki látta az animét, az tudja, hogy ez miért vicces. :D )
Maga a történet követte az anime cselekményét, de leginkább csak a meccsekre korlátozódott, amiknek a megoldása érdekes volt, már csak azért is, mert labda nélkül kosaraztak illetve az edzéseken használták a kosárlabdát, de a hivatalos meccsek alatt nem. Ezt mondjuk meg is lehet érteni, hiszen nyilván nem lehet tökéletesen begyakorolni, hogy mindig 100%-os eséllyel bedobják a kosárba a labdát amikor kell. Először mondjuk kicsit vicces volt, hogy csak imitálják, hogy a kezükben van a labda, vagy épp pattogtatják, kosárra dobják, de hamar meg lehetett szokni.
Nekem tetszett ez a színdarab is. Az animénél persze nem jobb, de mint Kuroko fan örülök, hogy ezt is láthattam, és igyekszem minnél hamarabb megnézni a folytatást is.

Az animénél nem jobb, de azért nem volt annyian nagyon rossz. :) Mondjuk igaz, a végére háttérzaj volt csak ^^; Igazából kb ugyan az volt a történet, nem egészítette ki semmivel. A mellékszereplők alakítása jobban tetszett mint a főszereplőké :P Így egy Dororo stage play után amit imádtam végképp azt mondom hogy szerintem ez nem volt annyira jó darab