Kneecap (2024) 70% 4★

Konyorgom, mielott elkeszul egy biopic az osszes zeneszrol, aki enekelt a We Are The World-ben, nezzek meg az illetekesek ezt a filmet es vessek ossze az elmult evekben az indokoltnal joval tobb ilyen elkeszult muvel, hogy hol gyokerezik a kulonbseg. En pontosan nem tudom, de talan abban, hogy itt a keszitoknek volt egy joval komplexebb viziojuk annal, mint hogy rettento pontosan masoljak le a szineszek az altaluk eljatszott szemelyek vedjegyeit, illetve hogy eloadjak a szokasos ´nehez gyerekkor, senki sem hitt benne – megis felkuzdotte magat – oriasi botlas – vilaghir´ koncepciot attol fuggoen kiszinezve, hogy epp az illetekes zenesz vagy a csaladja is a producerek kozott van-e, vagy csak a gyartonak kell a minel nagyobb penzbevetelhez alakitania a tortenetet.

Itt a tokeletes pelda, hogy nem azon all vagy bukik egy film, hogy mennyire van szinezve, oszinten szolva azota sem izgat kulonosebben, hogy itt mi tortent meg valojaban es mi nem. A film magja ennek is egy klasszikus feltorekvo zeneszek-tortenet, de megis sokkal tobbet ad ennel a politikai tartalom altal. Szorakoztato, energikus, kivalo alakitasok (meglepoen jol mukodik, hogy a harom foszereplo magat alakitja, de muszaj megemliteni Michael Fassbendert is, aki miatt egyaltalan felfigyeltem a filmre), na meg persze szenzacios zenek (Bicep, Orbital!).