Každá minúta života (2021) 70% 1★

Nehéz értékelni a filmet anélkül, hogy magát a nevelési módszert értékelnénk.
A „kamevéda” módszert egy cseh jogász találta ki, aki így „beedzette” fiát az NHL-be. Egy komplex nevelési módszerről van szó, amit a Hanuliak házaspár is követ négyéves fiuk, Miško nevelésénél. Már újszülött korában elkezdték vele az edzéseket. A módszer nagyjából abból áll, hogy a gyermek minden perce be van tervezve (innen a film címe, "az élet minden perce") – Miško fut, biciklizik, jégkorongozik, teniszezik, zongorázik, énekel, németül és angolul beszél a szlovák mellett – mindezt szigorú órarend alapján, amit a szülei terveznek. Vagyis tulajdonképpen az apja, mivel az ő ötlete volt, hogy így neveljék a kisfiút, a feleség szolgaian beleegyezett, nekem legalábbis ez jön le belőle. Ugyanis míg az apa valami vállalkozás igazgatója, hogy néha tényleg elvan otthonról, mert dolgozik, addig az anya minden percében a fiával van és furikázza egyik edzésről a másikra, még amikor beteg, akkor is, esténként pedig a hipermodern lakás padlócsempéjét mossa félhomályban. A szülők között egyáltalán nem látni, hogy valami szeretetteljes kapcsolat lenne, semmi érintés, puszi nincs a filmben, lakótársként hatnak. A feleség/anya pedig inkább mint a férj meg a gyerek szolgája. Aki egyelőre még őszintén örül a sikereinek (meg is nyeri a korosztálya versenyét), és az anya is azt állítja a nagymamának, hogy ő örömmel, szórakozásból csinálja ezeket, de ha mást nem ismer? A film készítésének idején Miško 4 éves volt, óvodába nem járt, most lenne érdekes összevetni, mikor már más gyerekekkel is kapcsolatban van (bár az újságcikkek alapján nem hagyományos iskolába iratták, de mindenképpen több az érintkezése korabeliekkel, mint azelőtt), hogy hogyan veszi az akadályokat, illetve hogy esetleg más életformát is megismer.

#kinozážitok č. 14 bol zaujímavý dokumentárny film s kontroverzným príbehom, v rámci Týždeň slovenského filmu. Ide o zvláštnu metódu výchovy dieťaťa, tzv. kamevédu (komplexná multirozvojová výchova detí), ktorú založil Čech Pavol Zacha (právnik!), ktorý takto „vytrénoval” svojho syna až do NHL. Manželia Hanuliakovci naozaj každú minútu svojho života venujú napredovaniu syna Miška, ktorého začali trénovať už ako novorodenca. 4-ročný Miško behá, bicykluje, hrá hokej, tenis, chodí na gymnastiku, hrá na klavíri – ale všade za prítomnosti rodičov, ktorý majú preňho presný rozvrh dňa. Chlapec sa zatiaľ úprimne teší zo svojho napredovania, z úspechov (majú aj súťaž v rámci stretnutia priaznivcov tejto metódy, kde vyhrá vo svojej kategórii).
Je ťažké hodnotiť film bez toho, aby sme hodnotili samotnú metódu výchovy. Čo touto metódou chcú dosiahnuť rodičia – v tomto konkrétnom prípade? Naozaj vychovať úspešného športovca, ktorý zatiaľ poznal len výhru? Ako sa zachová pri prvej prehre? Medzi rodičmi vôbec nevidno žiaden vzťah, pôsobia ako sluhovia dieťaťa, voči sebe ako spolubývajúci. Matka tvrdí, že Miško toto všetko robí zo zábavy, ale keď vlastne nič iné nepozná? Bolo by zaujímavé porovnať terajší čas, keď už chodí do školy, či všetko stíha a ako vníma tú inakosť ich života. Treba povedať, že takúto výchovnú metódu si môže dovoliť len rodina s dobrým finančným zázemím (matka nepracuje, celý deň je so synom – aspoň v čase filmovania, odvtedy ubehli už 2-3 roky). Bolo by však zaujímavé vedieť, ako sa tí rodičia dali dokopy. Ako sa vlastne pani manželka podradila vôli manžela vychovávať takouto svojskou metódou svojho potomka, pri ktorej nie je čas ani na druhé dieťa.
Inak odporúčam, zaujímavý film, len vyvolá množstvo otázok a možno aj pohoršenia. :)
Film mimochodom vyhral Zvláštní cenu poroty na minuloročnom KVIFF.