Istennel a vágy ellen (2021) 73% 15★

Örülök, hogy a tudomány már eljutott odáig, hogy ezeket az intézményeket és „terápiaformát” károsnak tartja és emiatt egyre több országban tiltják be őket. Azoknak az embereknek, akik arról nyilatkoztak, hogy „sikerült megváltozniuk”, el sem tudom képzelni, hogy milyen elfojtásokon és tagadásokon, önámításokon kellett keresztülmenniük. És némelyik kifejezetten hülye és bosszantó dolgokat mondott, amivel szembeköpi saját magát… Tényleg azok tudnak az egyik legrombolóbbak és legkártékonyabbak lenni, akik a saját szexualitásukat nem tudják elfogadni…
Élni és élni hagyni.

A film lényege, hogy az USA-ban a 70-es években (az AIDS berobbanásával) azt kezdték hirdetni egyes szervezetek, hogy a homoszexualitás nem a jó életvitel, de a keresztény egyház tanításával vissza lehet térni a hetero életre. Ehhez több százezer olyan ember asszisztált, akik magukat hibásnak érezték, és szerettek volna a hmokos gondolatokból „kigyógyulni”.
A dokumentumfilmben olyanok vallanak, akik az ilyen szervezetek tagjai-vezetői voltak, többségük homoszexuális, de hittek a heterová változás lehetőségében. Végül mégis rájöttek, hogy ez nem egy betegség, hanem az énjük azon része, melyet ha elnyomnak, akkor lelkileg lesznek megnyomorodva.
Azt még fontos megemlíteni, hogy az aktuálpolitika és ezen szervezetek politikai tevékenysége erősen formálni tudta az USA társadalmát. Erős lobbista szervezeteknek lehet mondani őket.

Nagyon érdekes párhuzamot lehetne vonni a téma és a jelenlegi (2021) magyar kormányban uralkodó politikai nézetekkel. egyrészt egyértelmű, hogy a melegellenesség inkább politikai szavazóbázis biztosítás, nem valódi hittétel. Másrészt nagyon érdekes, hogy míg az USA-ban ez már a múlt században elindult, mára pedig inkább megfordultak a nézetek az LMBTQ nézeteinek egyre inkább elismerésével, addig nálunk jelentősen lemaradva próbálnak gyűlöletet kelteni a másságot felvállaló emberek ellen. Gratulálok a maradisághoz.
Szerencse, hogy nálunk a keresztény vallási „nemelfogadás és gyűlöletkeltés” sokkal kisebb erővel van jelen a politikában, és így nem ér sokat a véleménye hazánkban. De az USA-ban bizony ez sokkal erősebb.

Összefoglalva, ezt az nézze meg, aki képes megérteni, hogy a homoszexualitás nem egy bűn vagy betegség, hanem valakiknek maga az élet. Ehhez másnak semmi köze. És ahogy ma már a nők is szavazhatnak, úgy az azonos nemű emberek egymáshoz vonzódását is el kellene fogadni, és nem beleütni az orrát senkinek más életébe.
Aki viszont a homokosságot leítéli, az inkább olvasson Origót.

Van egy jelent benne, amikor azt hajtogatja az egyik hívő, aki szerint melegnek lenni betegség és természetellenes, hogy a fél világ a gyerekeik ellen van. Meg akarják rontani. Meg kell válogatni, milyen iskolába küldik a srácaikat, mert egyesekben arra buzdítják őket, hogy szabdalják fel a testüket és legyenek melegek, transzok, leszbikusok.
Legéett az agyam.
És én szégyelltem magam, ahogy mindez összecsengett azzal, amit a mostani politikai nagyok állítottak ismétlésre…

No de magáról a dokumentumról. Tetszett, hogy mindkét oldalt megmutatta, nem bújt mögé annak, hogy csak olyanokat szólaltatott meg, akik már nem hisznek az egész agymosásban. Viszont az egésznek kissé mintha instabil lett volna a gerince. A téma egy dolog, de közben meg csapongott kicsit és emiatt nem lett olyan ütős, mint lehetett volna.

De az az utolsó másodpercben látható mosoly…! Lehet, csak én vagyok vele így, de én abban annyi elnyomott, rejtett fájdalmat én szenvedést láttam, hogy rossz volt nézni.
Miért nem lehet egyszerűen mindenkit szeretni, legyen bárki, bármilyen, amíg nem árt vele senkinek?