Pintilie a román színház- és filmművészet legendás alakja. Már a Helyszíni szemlét is betiltotta a hatalom, Pintiliét pedig 1972-es színházi Revizor-rendezése miatt felszólították, hogy hagyja el az országot. Franciaországban él, de a kilencvenes évektől újra jelentős filmeket készített… [tovább]
Pintilie a román színház- és filmművészet legendás alakja. Már a Helyszíni szemlét is betiltotta a hatalom, Pintiliét pedig 1972-es színházi Revizor-rendezése miatt felszólították, hogy hagyja el az országot. Franciaországban él, de a kilencvenes évektől újra jelentős filmeket készített Romániában: A tölgy (1992), Egy felejthetetlen nyár (1994), Túl késő (1996), Végállomás a Paradicsom (1998), Niki és Flo (2003). A Helyszíni szemlében Pintile meg sem próbálta kicselezni a cenzúrát: nem célozgat burkoltan, hanem a rendszer álságosságát és brutalitását, a mindent elöntő erőszakot máig felülmúlhatatlanul ábrázolja. Maga a rendező így beszélt filmjéről egy interjúban: „Egy vidéki filmklub azt a megbízást kapta, hogy készítsen egy nevelő-oktató filmet úgy, hogy újrajátszat egy ittasságból fakadó verekedést az eredeti résztvevőkkel. A cél tulajdonképpen nem a nevelő film leforgatása, hanem a fiúk megalázása, teljes és önkéntes fizikai-érzelmi azonosulásának kikényszerítése. Néhány ember a valóság reprodukálására törekszik, anélkül, hogy tudná, hogy a valóság egy eleven, titokzatos dolog, melyet nem lehet ilyen könnyedén semmibe venni, vagy kijátszani a szabályait. Ezek az emberek csúfot űznek a valóságból, lenézik, és óriási hozzánemértéssel rekonstruálni akarják, újraalkotni, akár egy laboratóriumban. Ez a megtámadott valóság pedig egy idő után robban, és így a tragikus végkifejlet teljesen normálisnak tekinthető.” (Forrás: litera.hu) [bezár]
