Turisztikai magazinműsor – „Elindulni és hazatérni”
A „Hazajáró” hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek… [tovább]
| Kenyeres Oszkár | önmaga |
|---|---|
| Jakab Sándor | önmaga |
| Pintér János | önmaga |
Az egyik legjobb turisztikai ismeretterjesztő sorozat. Mindenkinek látnia kéne, nagyszerű.
Csodálatos, melankolikus, spirituális utazás térben és időben. Zseniális sorozat!
15. generációs bútorfestő és fafaragó mester, Sütő István otthonában:
Sütő István: Itt bent szoktam festeni.
Jakab Sándor: És láthatnánk téged munka közben, esetleg?
Sütő István: Természetesen.
Kenyeres Oszkár: Ha kell, mi is besegítünk, ha gondolod!
Sütő István: …inkább ne.
Hamisítatlan gyergyói idő van. Ahogy a székelyek errefelé mondják, itt kilenc hónapig hideg van, és három hónapig… nincs meleg.
Sziva Zoltán (Szepesség-kutató) Szepes váráról: 1780-ban pusztult el a vár, de nem fogod elhinni, Sanyi, hogy hogy…
Jakab Sándor: Hát, általában tűzvész szokott lenni… ebben az esetben?
Sziva Zoltán: Hasonló volt; képzeld el, a szabadnapos katonák pálinkát főztek. A pálinkafőző berobbant, a vár kigyulladt és lepusztult…
Vörös László: Rózsa Sándor legendája a nép ajkán általában most már úgy marad meg, hogy itt bujkált, ott bujkált… de Rózsa Sándor nemigen bujkált, mert nem volt kitől. Őtőle kellett, hogy bujkáljanak, és abban az időben, mikor neki volt a leggyorsabb lova meg a betyároknak, akkor örültek, ha nem találkoztak vele.
Mályi József, a Kárpát Koszorú expedíció szülőatyja:
Én nagyon fiatal koromban már becsöppentem Magyarország talán legelitebb vagy legerősebb hegymászó csapatába, és annak volt egy fejlődési íve: Tátra, Kaukázus, Pamír… és akkor eljutottam egy bizonyos szintre, és akkor megkérdeztem, hogy hogyan tovább? Mindenképpen szerettem volna valami nagy dolgot csinálni,és úgy éreztem a Pamír után meg a magyarországi Országos Kéktúra után, hogy lehet merni nagyot álmodni: a Kárpátokat valószínűleg folyamatos gyalogolással senki nem járta még be. És így alakult ki, hogy láncra fűzve végigjárjuk. Az első állomás Orsova volt, onnan indult el 1995. december 5-én az expedíció. A gerincen négyen haladtunk, a völgyben pedig váltakozó, völgycsapattagok kísértek minket. Tehát egy öt hónapos, nonstop menettel sikerült Dévénybe eljutni. Ezt sokan látták, sokan hallottak róla, és így a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület vezetője, Vámos László kedvet kapott arra, hogy egy nagyszabású rendezvénysorozat keretében megismételje nyáron a túrát. A második menet az májustól szeptember közepéig tartott.
Ez az egész Kárpátok-dolog úgy indult el, hogy valami nagy sportteljesítményt szerettünk volna megvalósítani. Csak ahogy haladtunk végig, a Kárpátokban, és itt Erdélyben is sok magyarral, székelyekkel találkoztunk, aztán végig a Kárpát-koszorú mentén a magyarok nagyon-nagyon sokat segítettek nekünk. Akkor nagyon-nagyon sok dolgot tanultunk, és teljesen átváltott ez a sportos dolog valami mássá, tehát érzelmileg egy teljesen más hangulatba kerültünk bele… egy teljesen más országba. És nagyon sok dolgot, olyat tanultunk, amit Magyarországon nem… és itt lett mélysége annak, hogy mit jelent itten megvívni a hétköznapi csatánkat csak azért, mert mondjuk magyarul beszélünk…
(4. évad, 7. epizód, Páring-hegység 2. – Gerinctúra az ezerarcú bércen)
Malom már nincs, de itt sorakoznak még a faluképet meghatározó, faragott székelykapuk. Malomfalva ugyanis az udvarhelyszéki kapufaragás központja. A helyi mesteremberek akkor is faragtak, amikor a román állam rátette a kezét az erdőkre. Az anekdota szerint ebben a nehéz időben kérdezte az egyik székely a másiktól: „Hát ezután már miből csinálunk kaput?” Mire a társa rámutatott a feliratra: „Isten segedelméből.”
– Az már Oroszhegy?
– Ott van Oroszhegy, igen, túlfelől.
– Mit kell tudni Oroszhegyről, az oroszhegyiekről? A pálinkáról már hallottunk…
– Hát igen, nagyon jó pálinkát főznek. Hát többek közt… Az oroszhegyi asszony levágja a kakast. Azt mondja a fiának: „Drága fiam, levágtam a kakast. Mit főzzek belőle?” „Há' pálinkát, édesanyám!”
Cserei Lázár, székelyember Kézdialmásról:
„A mai világban úgy van, hogy mindenki turista akar lenni, mindenki utazni akar, mindenki mindent akar tudni a világról; de meggyőződésem, hogy a saját falunkat, a saját környezetünket, azt, ami a miénk, sajátunk, ahova minket a mennyei Atya beléteremtett, nem ismerjük. (…) Azt üzenem, hogy őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, hűtlen ne légy soha!”
Kenyeres Oszkár: S milyen itt az élet Zeteváralján?
Kocsis: Ejj, itt nagyon jó … egyeseknek.
Pintér János: Magának?
Kocsis: A miénk egy kicsit szar.
Pintér János: De azért nem menne el innen?
Kocsis: Nem, nem. Semmi pénzé'
Mintha a pokolnak templomában járnék, hol a báj elborzaszt, elbűvöl az árnyék. Ahol egy világból, ami semmivé lett, kőben, fűben, fában éled az új élet. Hol szelíd kellemmel társul erő, vadság, felemel a mélység, környeszt a magasság, s míg a néma csendnek hangja szól füledhez, lelked áldva, félve simul Istenedhez.
