Az 1800-as évek Olaszországában nem volt könnyű a nők élete és az sem számított, hogy éppen azon munkálkodnak, hogy egy új darabot írjanak a nemrég megválasztott pápának. Margherita Vicario olasz színésznő rendezői debütálásához a történelemnek ezt az elfeledett fejezetét választotta. Az idei… [tovább]
Az 1800-as évek Olaszországában nem volt könnyű a nők élete és az sem számított, hogy éppen azon munkálkodnak, hogy egy új darabot írjanak a nemrég megválasztott pápának. Margherita Vicario olasz színésznő rendezői debütálásához a történelemnek ezt az elfeledett fejezetét választotta. Az idei Berlinale versenyprogramjában bemutatott film arra emlékeztet minket, hogy a zenetörténet nem csak a férfi zeneszerzőkről szól, és hogy néha még egy művészeti iskola is lehet olyan hely, ahonnan álmokba és fantáziákba kell menekülnünk. [bezár]
