Egy taxisofőrnő, aki egyedül neveli kisfiát, megismerkedik egy férfival. A kettejük közötti kezdődő szerelem gyorsan véget ér, a férfi inkább a gazdag feleségét választja.
Fent a Spitzbergáknál (1978) 5★
Képek 2
Szereplők
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Andaxin
Ez egy szívesen látott retro-aranybánya volt nekem. Tetszett az LGT-betét (Elfelejtett szó), meg az ablakban csipkelődő, évődő pár is, az egész film jól esett.
Az adatlapon a leírásban sajnos olvasható minden nem várt fordulat, pedig ez tényleg a végén van, a műsoridő utolsó 5 percében. Avar Istvánt még ilyen bőrbe bújva nem láttam, érdekes élmény volt. Olga figurája alapvetően tetszett: a 8 éves kisfiát zsörtölődő, ugyanakkor érzékeny és figyelő, meleg szeretettel nevelte, a határait jól jelezte és érvényesítette (ez látható az utasaival létrejött és lezárt kapcsolataiban), másét is tiszteletben tartotta. Hátborzongatóan furcsa volt, hogy Olga taxis kollégája kiadta Olga lakcímét annak az utasnak, aki pénzzel tartozott neki. XXI. századi adatvédelem ide vagy oda, azért annak idején sem hiszem, hogy volt ilyen a valóságban, hogy ha valaki utasként pénzzel tartozott, akkor később beült másik taxishoz, elkérte tőle annak a lakcímét, akinek tartozott, persze véletlenül emez még tudta is, és meg is mondta (ráadásul rosszul). A filmben ezzel Olgának sem volt semmi problémája. Tény, hogy a forgatókönyvnek és rendezésnek valami privát szférát kellett találnia arra, hogy elindulhasson ez a kapcsolat a haladó fokozat felé, és mi sem volt ennél egyszerűbb a 47. percben, mint hogy Angelus bekopog a lakásajtón, hogy megadja a tartozását, Olga meg (mivel éppen beágyazás közben van) kikiált az ajtóig az ágy mellől, hogy „nyitva van!” Szóval ez kicsit problémás nekem, de elviselhető.
