Wang Nanfu dokumentumfilmje személyes és egyben történelmi emlék Kína nyolcvanas éveiről, vagyis arról az időszakról, amikor az egy gyermek politikát bevezették. Wang filmjében azzal szembesülhetünk, hogy a statisztika mennyire kegyetlenül fájdalmas az emberi sorsok szintjén.
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
rocketdog
Nem tartom különösebben jó dokumentumfilmnek, mert inkább a családtagok és egyéb sokad rangú szereplők sztorizgatásán alapszik, miközben háttérbe szorulnak az objektív események. De egy tanulsággal azért szolgált: a kínai kollektivista társadalom propagandája azt közvetíti, hogy mindenki csupán egy kis csavar a hatalmas gépezetben, minden kis csavar fókusza a nagy egészre irányul, ezért nem okoz bennük konfliktust, sőt kifejezetten büszkék rá, ahogy a hangyák szerveződéséhez hasonló módon élnek. Ezzel szemben az individualista nyugati társadalom számára a hívókifejezések a „valósítsd meg önmagad”, „bárki lehetsz” stb., miközben pont ugyanolyan apró, lecserélhető, jelentéktelen kis hangyákként élünk. Ebben (is) látom bizonyos egzisztenciális alapú konfliktusaink okát.
