Egy filmkészítő úgy dönt, hogy emléket állít egy meggyilkolt barátjának, amikor barátja ex-barátnője bejelenti, hogy gyermeket vár.
Kedvencelte 1
Várólistára tette 27
Kiemelt értékelések
Nocharity
True crime hallgatóként úgy gondolom, elég kevés ügy tud már meglepni, az rendőri hülyeség / igazságszolgáltatás inkompetenciája viszont mindenképpen. Ez is tipikusan az a helyzet, ahol két életet meg tudtak volna menteni, ha hajlandóak normálisan végezni a munkájukat, de ugye az luxus. Kevés hitem van már ebben a rendszerben, itt is orbitális hibát követtek el, aminek meg is lett az ára. Az áldozat életét / baráti körét szépen megismerni a filmből, viszont sajnálni nem igazán tudtam, csak a gyerekét, aki tényleg nem tehetett semmiről. A minőség egy ember munkájához képest viszont kimagasló, főleg az akkori lehetőségeket tekintve.
dontpanic
Amikor a legjobban ajánlott/legütősebb dokumentumfilmekről olvasgattam, rendre feljött ennek az alkotásnak a címe.
Olyannyira, hogy mire eljutottam oda, hogy meg is nézzem, majdnem mindent tudtam már róla. Azt mondják, ezt a filmet úgy érdemes nézni, hogy minél kevesebbet tudsz róla előre, de közben ez nem egy szórakoztatóipari termék, nem azért létezik, hogy az én élményemet fokozza, így az ilyen tanácsok kicsit visszásak.
Szerintem nem az a lényeg, hogy mennyit tud róla az ember, hanem…. hát, az egész. És az egészre nehéz mit mondani.
Sokféle szempontból lehet nézni – true crime filmnek, a jogrendszer/büntetésvégrehajtás hibáiról, portréfilmnek, ódának az „átlagemberhez”, „az élet írja a legmegdöbbentőbb történeteket” drámának…
Én, mint frissen végzett gyászcsoport-vezető nem tudtam nem a gyász szemszögéből nézni. Gyönyörű film a veszteségekről és gyászról, és talán még gyászolókkal is érdemes lehet megnézetni, bár ebben nem vagyok 100%-osan biztos, mert még kiegyensúlyozott időszakban, gyász nélkül is durván megborító lehet.
Érdemes megnézni, de sok zsepivel készüljetek.
pocokláma
3 hozzászólás
Szerintem kevés filmmel kapcsolatban volt bennem ilyen erős kettős érzés. Kezdésnek ez az a fajta film amiről minél kevesebbet tudsz annál jobban üt. Szóval ha valaki megakarja nézni akkor azt ajánlom, hogy mindenféle előzmény nélkül üljön neki. A másik pedig, hogy ez pont az a film amit szerintem érdemes lenne mindenkinek megnéznie. Iszonyatosan sok dolog jön elő benne és szívszorító látni és hallgatni az egészet. Mostanában kezdtem el dokumentum filmeket nézni valamiért és ez szerintem egy kihagyhatatlan darab. Hozzá tesz a filmhez, ahogy Kuenne összepárosítja a hangokat a régi kazetta felvételekkel és képekkel. Nekem meglepően kreatív volt néhány megoldás. De szerintem itt el is érkeztem ahhoz a ponthoz amikor a negatívumok jutnak az eszembe (persze a történet nagyon jó de mivel itt nincsenek színészek a sztorit pedig az élet adta ezekről tényleg nem nagyon tudok véleményt mondani). Egy nagyon de nagyon erős negatívum jön elő a filmben és ez a már undorító szintű hatásvadászat. Én pont az az ember vagyok aki szereti ha egy film egy kicsit hatásvadász de ez már nekem is sok volt. Sajnos ezeknél a párosításoknál vannak olyanok amik zseniálisak és akkor van olyan spoiler Ebből következik, hogy a végére azért egy kicsit nyálas is lesz de mivel megtörtént az eset és tényleg elképesztően tragikus ezt itt én tökéletesen eltudtam nézni. Ezek mellett viszont szerintem érdemes adni neki egy esélyt mert nagyon erős és örök emlékeket fog valószínűleg hagyni az emberben.
