Kiemelt értékelések
Amikor tavaly olvastam erről a dokufilmről, a cikket egy velencei fotóval illusztrálták. Értettem is, hiszen az új könyvében Thomas Mannról ír, és Velence kulcsszerepet játszik a regényben – ebben a doksiban nem. Megmarad illusztrációnak, és a korlátozott játékidőre tekintettel, ami nem tesz hozzá, az elvesz belőle. De aztán legyintettem, hiszen ez egy filmriport. Márpedig a riport nem a teljességre törekszik, hanem mindig csak egy pillanatképet ad, akár lehet szépelegni az egyébként nagyon találó „kinyit egy ablakot” kifejezéssel is. Márpedig itt csak kikukucskálhatjuk, ahogy Tóibín kézzel írja a szövegeit, ahogy lenehézkedik a tengerpartra – és igen: ahogy Velencében magába szívja a velenceséget. Ezt akkor láttam be, amikor a tekintetét közelről vették, és világosan látszott, ahogy a hihetetlen, pislogásmentes Frankenstein-nézés végtelen befogadásra állt rá. Alig várom, hogy olvashassam ezt a könyvet. Vajon mikor kerül sorra?
