Chandebise, a köztiszteletben álló biztosítási igazgató ismeretlen, rajongó hölgytől kap levelet: randevúra hívják egy kétes hírű szállodába. Chandebise egyszerre hűséges és kishitű: eldönti, hogy nem megy el, inkább a legjobb barátját küldi maga helyett. Csakhogy a névtelen levelet saját… [tovább]
Várólistára tette 6
Kiemelt értékelések
Londonna
2 hozzászólás
Óriási csalódás. Én ezt a darabot annak idején sokszor láttam élőben, imádtam. (Konkrétan a könnyem ömlött minden egyes alkalommal, annyira röhögtem.) Így hát ennek okán magas volt az elvárás, de legalábbis tudtam, mire számíthatok. Vagyis, számíthatnék…
Ilyenkor derül ki, mennyit számít a rendezés és a jó szereposztás. Hát, itt elég vérszegény mindegyik, de különösen a szereposztás. Kelemen József rendezői képességeit nem vitatom, láttam már tőle jól sikerült dirigálmányokat, de ez… El lett szúrva már a szereposztással.
Tulajdonképpen ímhol csak Szervét Tibor a csúcs. Na jó, Gubás Gabi volt még nagyon ott a szeren (anno ő is játszott abban a feldolgozásban, amit én sokszor láttam, sőt, ugyanezt a szerepet), bár nála már érzékeltem néhol kissé felesleges túlzásokat a színészi játékban.
Vida Péter szintén egész jó, de mindenki más… Vagy semleges, vagy ami még rosszabb: rossz. Szabó Erika számomra hatalmas csalódás. Végtelenül erőltetett, nem találtam a legkevésbé sem természetesnek / színpadi vígjátékba valónak az alakítását. Gabi mellett pedig… Fájóan nagy a kontraszt. Már-már siralmasan. Aztán Domokos László. Uhh. Na ne…
Pindroch Csaba képviselte a semlegességet. Nem volt rémes, ugyanakkor ha más játszotta volna, az se tűnt volna fel. (Max. akkor, ha tudtak volna jobbat felkérni helyette. Biztos tudtak volna, de így sem rajta múlt, hogy az előadás olyan lett, amilyen.)
És Viktor… Jaj. Egyrészt nem volna szabad nekem olyanokat nézni, amikben felbukkan spoiler (de nehéz megállnom, sajnos). A másik pedig: megállapítottam, hogy ez a szerep nem igazán neki való. Tulajdonképpen van 1-2 jól bevált arca, amit jó érzékkel váltogatni képes a különböző feladatoknál, s ezek sokszor, praktikusan be is találnak, ám olykor az is megesik, hogy (nagyon) nem. És itt most… Ez nem történt meg. Ő amúgy sem egy kaméleon típus, így hát esetében vannak dolgok, amiket szerintem nem volna szabad erőltetni.
Szóval, összességében az én szívemnek még mindig az a kedves verzió, amit még Mohácsi rendezett Kovács Zsolttal, Gabival, Árpival és Bartsch Katával. Azt nem lehet überelni.
