A gazdasági helyzet ma különösen nehéz. Sok amerikai szerint a vezérigazgatóknak fogalmuk sincs arról, mi történik a vállalatuknál. Pedig azért, hogy cégét újra sikeressé tegye, némelyikük igazán sok mindenre hajlandó: a különleges időkben különleges megoldásokra. Például arra, hogy beálljon… [tovább]
Kedvencelte 2
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
OneSoul
Érdekes módon, az élet úgy hozta, hogy hamarabb láttam a magyar próbálkozást, mint a britektől induló, de más országok által is elkészített sorozatot.
Mindig azt mondom, hogy az embernek meg kell érnie arra, hogy bármit megvalósítson, változtasson az életében: legyen az magánélet, munka… bármi. Az, hogy a külföldi cégek vezetői és a magyar vezetés szemlélete között ég és föld a különbség, akkor vált még erőteljesebbé számomra, amikor láttam a kanadai sorozatot (most az amerikait nézem). Itt nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a cégvezető milyen elvárásokat támaszt a beosztottaival szemben és azt ellenőrzi, hanem a beépülésben szerzett tapasztalatait, a dolgozói által kapott hiányosságokat, hézagokat (pl.) képes-e és akar is változtatni. Ahogy az is fontos szempont, hogy a cég mozgatórugóit, a dolgozóit nemcsak kiszipolyozni kell, hanem értékelni is.
Ezek a cégvezetők már pontosan tudják, hogy a cégük nem működne az alkalmazottaik nélkül. Ahhoz, hogy a munkaerő örömmel menjen be dolgozni és maximális munkát végezzen, azt honorálni kellene, ami a munkamorált és a cég színvonalát csak még jobban emeli. Hogyha jól érzi magát a beosztott, ha érzi a megbecsülést, hogy a cég a második otthona, akkor még többet ad a munkájába, esze ágában sincs munkahelyet váltani… és ez többszörösen megtérül a cégnek is.
Volt egy külön rész arról, hogy a beépülés után néhány hónappal, évvel, visszamentek a műsorban szereplő cégekhez, hogy azóta mi változott. És fantasztikus volt látni, hogy a cégvezető szemléletére milyen jó hatással volt a beépülés, így nemcsak annak a 4 vagy 5 embernek tudta megváltoztatni az életét, hanem a cégben minden dolgozóra kihatással voltak a vezetőség új döntései. Sőt, a beépülés után a vezetők szemlélete hihetetlen fordulatot vett: volt, ahol a cégvezető már nem magánrepülővel jár; volt, ahol különböző alapítványokat hoztak létre (legyen szó tovább tanulás támogatásáról; egészségügyi külön támogatásról; plusz szabadságokról pl. haláleset kapcsán); de volt olyan cég is, ahol a nem angol nyelvű dolgozókat angolul tanítják, az angol anyanyelvűeket pedig a másik nyelvre, hogy könnyebben megértsék egymást és még hatékonyabban tudjanak dolgozni együtt… és még számtalan példát sorolhatnék fel, ami maximálisan ösztönző, példamutató mindenki számára.
Sajnos nálunk még rengeteget kell tanulnia a cégvezetőknek vagy vezetői pozícióban lévőknek (tisztelet a kivételnek, szerencsére). Azt a szemléletet, amit külföldi cégtársaik már egy jó ideje értenek, itt még a közelében sem vagyunk. Ezt nem lehet könyvekből megtanulni, erre tényleg meg kell érni!….
