Értékelések 7

Ezt a filmet mindig újra tudom nézni. Mivel már ismerem a lényeget, elmerenghetek az elhangzott mondatokon. Konstatálhatom, hogyan enged fel a puritán, bigott vallásosság az élet leghétköznapibb örömeinek – az evésnek és az ivásnak –, élvezete közben. Új értelmet kap a hit, Isten teremtett világa is, annak ellenére, hogy nagyon hangoztatják a film elején: nem azért eszünk, hogy élvezzük. Babette megmutatja nekik, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Sőt, minden más érzékelést megszépít, felerősít.
Karen Blixent már a Volt egy farmom Afrikában című könyve olvasásakor a szívembe zártam. A belőle készült Távol Afrikától című film pedig örök kedvenc. Lassú folyású, látszólag eseménytelen és érdektelennek tűnő cselekmények közé rejti el mondanivalójának gyöngyszemeit minden írásában.
Ezt a hedonista vacsorát még végignézni is élvezet. Bár csak vendég lehetnék Babette-nél egyszer én is!