Az Aphrodité-örökség (1979–1979) 50% 1★

Élt bennem egy halvány emlék: sorozatot nézek, aminek láttam már korábbi epizódját, de nem kifejezetten ragadott meg. Az utolsó 2-3 rész viszont elkezdett tetszeni, és aztán rádöbbenek, hogy ez ennyi volt. Most, amikor végre izgalmas lett, vége.
Pár éve szisztematikusan elkezdtem szörcsölni, hogy vajon mi lehetett ez. Azóta sokszor futok végig ennek az összefoglaló cikknek a végén szereplő listán [[https://hirado.hu/2015/06/06/nyomokat-hagynak-bennunk-e…]]. Ezek szerint ezt 1986 elején játszották. Meg nem mondtam volna. Sőt már azt is elfelejtettem, hogy létezett a kedd esti sorozat kategória. Nem néztem mindet, de egészen meglepő, micsoda sorozatokat vetítettek.
A véleményem viszont most is hasonló (mily koherens személyiség vagyok!): mire felpörgött, vége is lett.
Egy örökkévalóság telt el azóta. Ma már azonban elég furcsán hatnak ezek az elnyújtott jelenetek. Minden részben van ilyesmi: megy az autó, kiér a városból, kanyarodik, a sofőr a visszapillantóba néz, de még mindig megyünk, aztán megérkezünk. És ugyanilyen jelenetek sötétben tapogatózó fickókról. A távolinak a bemutatása akkor még érdekes lehetett, és a néző is talán hajlamosabb volt figyelni a részletekre. Örültem én is a csocsózóknak, de a köves hegyoldalak végtelen mutogatását azért elkezdtem elpörgetni.
Mint sztorinak talán az a legnagyobb gyengéje, hogy a főszereplőnk egy átlagos, kedves fickó – semmi különös. Lehet kicsit félteni, de csak mértékkel.
Az antik utalásokból sok nem volt, de ma már ezeket jobban értem. Vagy éppen azt, hogy a jachtos csávó neve Hellman – ja, a jachtját meg Korénak hívják.
Kellemes volt megnézni, de tényleg semmi különös. Ötletnek viszont jó, hogy az antik istenek ma is ugyanúgy kavarnak, mint régen.