Steven Dyer végrehajtóként dolgozik egy hatalmas, multinacionális gyógyszervállalatnál. Úgy dönt, hogy jelenti munkáltatóját, mert az megsértette a közös kereskedési előírásokat. Egy éjszaka a svájci Bázelben elhagyja lakását, hogy feladhasson egy levelet, amivel kezdetét veszi egy rémálom: a… [tovább]
A Song for Europe (1985) 0★
Képek 6
Szereposztás
| David Suchet | Steve Dyer |
|---|---|
| Maria Schneider | Madeline Dyer |
| Michael Gempart | Ehrill |
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Londonna
Nagyon régóta – 10 éve! – vadásztam erre a filmre, igazán szerettem volna látni, de sajnos sehol nem tudtam megszerezni. Egészen mostanáig.
Nos, nem igazán tudok csillagozni, az az igazság. Már csak azért is, mert ez egy igaz történet, és, mert én utánaolvastam ennek az embernek. Ez a film csak az élete egy bizonyos szakaszáig követi őt figyelemmel, később aztán történtek még vele – úgymond – csúnya dolgok. És ez felborította nálam – erkölcsileg – az egész képet.
Ami viszont vitathatatlan: hangulatos kis film, szeretem ezeket a ’80-as évekbeli darabokat, már csak az jó érzéssel tölt el, hogy viszontlátom bennük – részben – a kisgyermekkoromat. Azt a miliőt, korszakot. És elfog a szomorúság, hogy már olyan messze van mindez. Nekem tényleg hiányzik, s bátran vallhatom magamat amolyan nonkonformistának, aki egyre kényelmetlenebbül / rosszabbul érzi magát a jelenben. Mintha egy másik bolygón élnék, ahol a „típusom” már egyfajta kihalás szélére került faj, aki alig talál hasonszőrű egyedet. Na, de ne offoljak már…
A sztori, amit és ameddig feldolgoz a film: meglehetősen gyomoridegelős. Ami ezzel a családdal történik, az tényleg egyfajta horror. Mondjuk, a feleséget nem tudom megérteni spoiler, ám biztosan van már az a lelkiállapot, mikor már ez sem tud számítani…
És, a lényeg: Mr. Suchet. Hát, ő volt az ok, hogy én égre-földre kutattam ezt a „mozit”. Nos, nem tudok újat mondani / írni. Képtelen vagyok belekötni, élvezet minden pillanat, amikor őt veszi a kamera. Hibátlan minden rezdülése. Én pedig vagyok annyira szemellenzős, hogy ilyenkor tényleg csak rá koncentrálok. Apró mozdulatokra, mimikákra, hangsúlyokra. Szeretem a hangját. Annyi melegség van benne, annyi érzelem. És utóbbinak a teljes skálája. Amikor dühös, az is fenomenális. A hangszínei, ahogy váltakoznak, már az is egy élmény. Továbbá azon is elmerengtem – igaz, korábban is, de most nagyon –, hogy David Suchetben vagy egy nagy adag Stanley Tucci. Vagy inkább Tucciban Suchet? Tulajdonképpen azt a megfejtést találtam, hogy típusra választok színészeket. Van egy-két „típus”, és, ha alaposan szemügyre veszem a kedvenceimet / a szívemhez közel álló művészeket, bizony mindegyik egy-egy ilyen típusba „simul”. És, hasonlítanak egymásra. Játékstílusban, vonásokban, habitusban, kisugárzásban. Na, de ez már megint csak off…
A lényeg: bár először nem tűnik annak, ez a film bizony komoly sokkmester. Suchet brillírozik, ugyanakkor a karaktere – aki ugye valós személy után „készült” –, engem már az azóta megesett tények ismeretében morálisan megoszt, összekuszál. Nem szabad utánaolvasni, és el kell felejteni, hogy igaz történet. Akkor működik. :D
