A pokol háza (2023) 70% 10★

Gyengebb mint az elso resz.
A bohocok egyaltalan nem illettek oda, a kurta hattertortenettel sem sikerult integralni oket ebbe a kornyezetbe.
Ezen kivul neha rendkivul ostoban viselkedtek a szereplok spoiler.
Egyebkent nem rossz, nem a gagyi fajta es hat idonkent tenyleg befesziti az embert.

Jahogy amúgy ez egy trilógia harmadik része voooolt…ahaaaa. Jahogy. Oké, ezt én nem tudtam. Hát ezek után meg kell néznem a másik kettőt is, mert pár dolog ködös maradt. Végülis megállta a helyét önálló filmként is, de kiváncsi lettem a többire.
Pofás egy alkotás lett és külön dicséret jár azért, mert nem tolták túl a jump scare-t, az atmoszférára mentek rá és inkább elnyújtottak bizonyos parás jeleneteket, hogy minél lassabban és idegőrlőbben kússzon fel az ember gerincén az érzés és a félelem. Ezt én kifejezetten díjjazom.
Ami a szereplőket illeti…hát úgy egyiküket sem zártam különösebben a szívembe. Két csajszi főszereplőt kapunk akikhez később becsatlakozik egy hapsi is, de inkább a két nőre fókuszálunk. Margot egy igazi megszállott, már ami a házat illeti míg Rebecca egy meglehetősen földhözragadt személyiség, inkább az a fajta, aki hagyja, hogy a barátnője belerángassa minden hülyeségbe. Margottól párszor falra tudtam volna mászni, olyan idegesítő volt, viszont azt el kell ismerni, hogy igenis kell egy bizonyos szintű vakmerőség és megszállottság ha ilyesmivel akar foglalkozni. Ha valakinek az a foglalkozása/hobbija, hogy kísértetjárta helyeken dekkol és azokat tanulmányozza, akkor elengedhetetlen az a fajta makacs kitartás és bátorság, amivel ő rendelkezett csak ugye van egy pont, ami után már illendő volna belátni, hogy dobbantani kell, mielőtt még ő is a kísértetek névsorát kezdené el gazdagítani. Az a fajta karakter volt, aki fejjel megy a falnak és ahelyett, hogy tanulna belőle, inkább mégegyszer belemegy.
Rebecca a szöges ellentéte, mindez neki csak hobbi, igazi – normális életre és munkára vágyik, ő képviseli a józan észt és már az elejétől kezdve érzi, hogy rossz helyen vannak.
Found footage, szóval aki bírja a zsánért, annak ez is tetszeni fog, aki viszont falra tudna mászni olyankor, mikor a szereplők még akkor is filmeznek, mikor már konkrétan halálos veszélyben forog az életük, az kerülje el inkább vagy tartogassa nyugodtabb/türelmesebb napjaira, mert marhára sok benne a „jaj kapcsold már ki azt a rohadt kamerát” idézet, de csak azért se kapcsolja ki persze egyikük se :D
Annak viszont örültem, hogy találtak ésszerű magyarázatot arra a készítők, hogy miért nem menekülnek el már rögtön az első „jelenségnél” és mi tartja ott őket.
Parás, hideglelős, misztikus, majdhogynem jumpscare mentes, a karakterek félig meddig kedvelhetőek, a kamera rángatózás még szerintem az okés kategória (bár nemtom, lehet már hozzáedződtem…)