A gladbecki túszdráma (2022) 53% 3★

Azt hiszem, ezek után minden hiperszuper zsarus csodafilmre oda kell biggyeszteni a „fantasy” címkét is. Amit itt a rendőrök produkáltak, az gyalázat… de a riporterek mégis jobban idegesítettek. Ennyi lelketlen szemétládát egy helyen… Akik miatt meghalt az a szegény 15 éves srác, a pofájukat kikockázták. Miért? Egy vicc ez az egész… ami szomorú, mert mégis a valóság. A rendőrök jó nagy hülyét csináltak magukból, a riporterek meg leszerepeltek „emberségből”. Vajon képesek tükörbe nézni mindezek után? Gusztustalan!

Nem tudom, mekkora port kavarhatott az eset 1988-ban Magyarországon. 6 éves voltam, ha tudott is róla a környezetem, én nem vettem észre, hozzám nem ért el. Aztán teltek-múltak az évek, hamar feledésbe merült a dolog, legalábbis amennyire én látom – körülöttem senki sem emlegette, így én teljesen nulláról indultam a történettel.
A történetet két dolog különbözteti meg a hasonlóaktól, amik jórészt egymásba fonódnak: egyrészt a hatalmas, rendőrség által nem kontrollált médiafigyelem, másrészt az ennek köszönhető hatalmas kép- és hanganyag.
A túszdráma egy gladbecki bankban kezdődött a reggeli órákban, ahol két férfi betört és túszokat ejtett, menekülésükhöz pedig pénzt és egy autót követeltek. Miután ezt meg is kapták a rendőrségtől, este két banki alkalmazottat magukkal vittek és elhagyták a várost. Később csatlakozott hozzájuk egyikük barátnője is. Később brémai megállójuk során a személygépjárművet egy autóbuszra cserélték. Igen, 32 további tússzal. A képanyagok szerint itt kapcsolódott be nagyban a média: míg a túszejtők viszonylag sokáig egy helyben álltak az autóbusszal és a túszokkal, várva, hogy további követeléseiket teljesítsék, a riporterek vontak köréjük gyűrűt és egyre közelebb merészkedtek, a lehető legjobb anyagot remélve. Az egyik túszejtő ebben partner volt, kihasználni remélte-e vagy csak élvezte a figyelmet, ez számomra nem volt világos. Mindenesetre szinte baráti beszélgetések indulnak meg a frontvonalban, kamerára véve, fényképezve.
Ennek ellenére azonban az idegek egyre jobban feszülnek, a türelem fogy, a túszejtők egyre fáradtabbak, a rendőrök meg nagyjából sehol, és amikor megjelennek, abban a rossz értelemben nincsen köszönet. Robogunk az elkerülhetetlenül tragikus végkifejlet felé, néhány megállóval.
Ha nem ismered a történetet, szerintem érdemes előzetes utánaolvasgatás nélkül megnézni a filmet. Én így tettem, és zsigerig hatott. A médiafigyelemnek köszönhetően nagyon sok embert egy idő után arcról megismerünk a túszok közül, vannak, akik meg is szólalnak pár szó erejéig. Van kiért izgulni, könnyen felfogható az egész tétje. És így könnyen átérezhető a veszteség is.
Számomra az is nagy tanulsága is a filmnek, hogy csak azt tudjuk egy kicsit is embernek látni, és bármilyen szinten együtt érezni vele – igen, a túszejtőkkel is, a média képviselőivel is – akik megjelennek és vállalják magukat. Ami érthetetlen, hogy a rendőrség hol volt. És amikor bekacsázott, te jó ég..! Inkább ne tették volna. Igen, értem, a médiafigyelem zavarta az akcióikat. És ez ellen nem lehetett volna, kellett volna fellépni? Értem, hogy még most is védik a mundér becsületét (legalábbis ezt gondolom), de utólag némi magyarázatot szívesen láttam volna a filmben – vagy mondjuk legalább annyi információt, hogy megkeresték őket, de nem működtek együtt.
Elképesztő, megrázó film ez. Felfoghatatlan, hogy hogy alakulhatott így. De mindenképpen örülök annak, hogy ha már ekkora anyag született belőle, elkészült ez a film. Mindig remélem, hogy tanulhatunk az ilyen történetekből. De ahogy körülnézek a világban – nem hiszem.