A film három horror történetet mesél el. Az elsőben Rosy-t a fiatal nőt a lakásán telefonhívásokkal fenyeget a múltjából újra előkerülő, börtönből szökött bűnöző. A másodikban egy fiatalember éjszakai lovaglása során egy holttestet talál hátában egy késsel. A közelben lévő házban rátalál egy… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 13
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Mario Bava munkásságának nagyszerűsége nem újdonság a számomra, de az továbbra is meglep, hogyan tud filmről filmre egyre többet és jobbat nyújtani, tekintet nélkül arra, milyen irányba indul el a néző a filmográfiájában. Az 1963-es Black Sabbath három kisfilm együtteséből adja ki végső kompozícióját: egy horrorantológiát, ami a műfaj három különböző, vitathatatlanul saját, de egymástól igencsak különböző arculatát villantja nekünk fel.
A három film háromféle iskola tankönyvi illusztrációja. A telefon vérbeli giallo, mindössze háromszereplős kamaradráma egy szobában, szép, lengén öltözött női főhőssel, egy titokzatos zaklatóval, hisztériával, kegyetlen gyilkossággal, nyakatekert fordulattal. Mint általában a giallo, sokkal inkább életérzés, korterméki reprezentáció, mint örökérvényű horror – remekül látszik is rajta, hogy a műfaj végül a slasherek igazán vegyes megítélésű hollywoodi dömpingjébe fulladt bele, noha esztétikailag jóval több volt benne.
A Wurdulak zombi/vámpír-történet a Bram Stokertől Murnauig húzódó tengelyen, összekapcsolva a harmincas-negyvenes évek szörnyfilmjeinek manírjait a hatvanas évek végén beinduló és gyorsan eldurvuló színes-szagos fertőzés-horrorok hangulatával. Itt tűnik fel a színen Boris Karloff, aki nem színészi kvalitásokat villant, hanem megtestesít egyfajta hagyományt – odaképzelhetnénk akár Lugosi Bélát is a helyére.
A Vízcsepp az igazán nagy dobás. Ez egy gótikus horror Poe és a nagy megfejtéseket még mellőző, de már kellőképpen kriptaszagú Lovecraft stílusában. A kisfilm hatásmechanizmusai nagyon frissek, még jump scare is került bele, a halott médiumot játszó bábútól pedig garantáltan nem fogok ma aludni. A díszletek, a képkompozíciók mind nagyon hatásosak, Bava itt újra hidat vert: képet fest a témába vágó irodalmi elődök által megteremtett miliőből. Kétségkívül ez a kisfilm a leghatásosabb darab a trilógiában, noha mint írtam, teljesen más megfejtése ugyanannak a feladványnak, mint az elődei.
Nagyon klassz kis előadás arról, hol tartott a horror műfaj 1963-ban, illetve hogy milyen jövő állt előtte az elkövetkező évtizedekben. Mindenképpen ajánlom a megtekintését!
