A bolond (2014) 88% 4★

A film nem csak az orosz de minden olyan rendszernek kritikája, amiben a korrupció olyan mélyen gyökerezik, hogy a polgárok gyakorlatilag immunissá válnak rá. Tudnak róla, de különösebben nem foglalkoznak vele, a saját napi problémáik az elsődlesegek.Ennek bemutatására autentikus helyszínül szolgál a szovjet időkben épült lepusztult vidéki lakótelep egyik összedőléssel fenyegető lakóépülete a benne élő leszakadó réteggel.Van köztük asszonyverő részeg férj, kártyázó mihaszna társaság, füvező tiniegylet a folyosón, csupa lezüllés útjára lépő embertípus, akik az életbenmaradás eszközét lopásban/más letaposásában látják.Főszereplőnk Dima aki a leírt jellemvonásokkal teljesen ellentétes tulajdonságokkal rendelkező talpig becsületes vízvezetékszerelő eme véglényekben mégsem a társadalom mocskát látja ,hanem az esetleges tragédiától megmentésre szoruló szerencsétleneket.Okkal nevezhető hát 'Bolond'-nak aki szembeszéllel egyedüliként nézi mások érdekeit.A korrupt városvezetőbagázs lehetséges tragédiahelyzetről való tájékoztatása rövid felocsudást követően sűrű egymásra mutogatást és a csontvázak egymás szekrényeiből való kidöntését szüli.Bizony, ha borul a sz *r a kéz kezet mos elv már annyira nem kifizetődő. A törvénytelenül szerzett anyagi javak iránti mohóság így (is) vissza tud ütni.Aki esetleg mégis próbálja megoldani az adódott helyzetet a zsarolások kereszttüze visszahúzza a métely mocsarábaspoiler Ez a reménytelenségből lehetetlennek tűnő kitörés a film minden képkockáján érződik, de a letargiaérzés a záróképen ér a csúcsra, amikorspoiler 9/10

Kiváló rendszer és társadalomkritikus film, aminek hatására bizony ökölbe szorulhat a ember keze. Zseniális, ahogy egy falrepedésből levezeti az elit dögletes romlottságát és az underdog társadalmi réteg magárahagyatottságát. Ahogy a szimbolikus repedés alatt recseg-ropog az épület, úgy darálja maga alá az altruista Dima-t és vele együtt a kisembert a romlott kiváltságosok, a „Testület” gépezete, és az általa megmentendők elkorcsosult morálja. Azt, hogy ez a film hogyan készülhetett el Oroszországban, nem tudom… valószínűleg úgy, ahogy nálunk annak idején A tanú is elkészülhetett. A két mozi struktúrája, mondanivalója közötti hasonlóság szembetűnő, csak a Durak-ban nincs jelen a némi feloldozást jelentő humor. Zseniális, realista mozi, örökérvényű mondandóval.

Filmnyelve külsőségeiben is remek, minden a helyén: atmoszférateremtő képessége, a nyomorúságos és jellegzetes kelet-európai helyszínek, a hangulati elemek, a remek zene, és a kiváló színészek. Emellett azoknak is igaza van, akik szerint kissé teátrális a film, mert valóban, néhány jelenetében érezhető színpadiasság, de csak nagyon kis mértékben.

A szomorú az, hogy minden, ami ebben a filmben van, és minden, amiről ez a film szól, az határozottan érvényes a magyar társadalomra is. Ami pedig még ennél is szomorúbb az, hogy egy ilyen film a mai Magyarországon nem biztos, hogy elkészülhetne.