Stevens, Darlington Hall főkomornyikja hosszú útra készül. Új munkaadója, egy gazdag amerikai üzletember kérésére – aki Lord Darlington kastélyával egyetemben, mint egy patinás, ódon bútordarabot, szolgálataival együtt őt is „megvette” – a régi szolgálóhad helyére keres kevesebb számú, de annál rátermettebb személyzetet. Így esik választása Miss Kentonra, a nem is olyan rég még teljes fényben csillogó kastély egykori házvezetőnőjére, akit vissza szeretne csábítani a Darlington Hallba. Útban Miss Kentonhoz különös érzések lesznek úrrá a férfin: átértékelődik elmúlt élete, melyet az angol főrendnél kizárólag egyetlen célnak, a tökéletes szolgálatnak, a „nagy” komornyikká válásnak rendelt alá, miközben gazdájánál a korszak világformáló egyéniségei adták egymásnak a kilincset. A tűnt idő frissen leporolt relikviái, a pompáját vesztő ház elindítja az emlékek özönét: a becsület és a kötelességtudat szorításában elszállt az egész élete, miközben magára hagyta haldokló apját, és elsuhant mellette egy jó asszony igaz szerelme.
Mr_Catharsis91 értékelése
Meglepő volt, hogy a japán származású Ishiguro, milyen jól ráérzett az angol modorosságra és milyen szédítő történetet varázsolt. A japán és angol kultúra közös pontjainak és találkozásának gyümölcse.
Ivory kb. ugyanazzal a csapattal dolgozott megint, mint a Howards End-nél, de Thompson és Hopkins itt sokkal több teret kap, ha úgy tetszik, szabadon és egymásra vannak engedve. Jóféle dinamika is működött a két színész között. Hopkins a visszafogott komornyik szerepe briliáns, és egybe szívfájdítóan szép szerep.
Apró arcrándulásai és mosolyai mögött tengernyi nehézség és fájdalom volt, amelyet eleganciába, méltóságba és modorosságba öltöztetett. Megkockáztatom, hogy karrierje egyik legragyogóbb fénypontja volt Stevens karaktere.
Thompson méltó társa a játékban, ha úgy tetszik bizonyos értelemben Hopkins női alakja, aki hasonlóan profi, ám dinamikusabb, de szintén szenvedő alakja a történetnek. Bár ő talán egy fokkal szerencsésebb volt, mint a komornyik..
A háború meg a korabeli politika számomra mellékes szál volt, ha úgy tetszik súlytalannak hatott. Talán jól is érzékeltette ennek a súlyát Ivory, lévén főbb karaktereink is a perifériára szorultak ebben a témában, nem voltak teljesen részei.
Nagyon elegáns és szép film volt és furcsamód pont olyan szomorúan hatott a két karakter közti dinamika, mint a Szerelemre hangolvában.
