Beatrice Prior a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat.
Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz.
Valentine_Wiggin értékelése
Ajjaj. Ez a film nagyon kettős érzelmeket váltott ki belőlem – tegyük hozzá, a könyv is.
Az alapgondolata szerintem érdekes, sőt, egészen kiváló. Torzítva a platóni filozófiát hoz létre egy abszurd kasztrendszert, majd az abból kitörni próbáló, egyéniségként érvényesülni akaró figurákat állítja az élre követendő példaként.
A probléma az egésszel, hogy… valahogy nem működik. Tris szimpatikus, fejlődőképes, kitartó főhősnő, aki kellően talpraesett, Négyessel jó párost alkotnak, nem rohan sehová a kapcsolatuk, érezni köztük a köteléket, és a két színész is tehetséges, jól is mutatnak együtt. Viszont, például a mellékkarakterek tényleg papírlap komplexitásúak. Egyes szereplőket alig tudtam megkülönböztetni egymástól, és Kate Winsletet bár alapvetően nagyon bírom, itt annyira vérszegény a karaktere, és annyira látványosan nem is szeretne a vásznon lenni, hogy nem tudtam igazán értékelni a munkáját.
A platóni filozófián való csavarás ugyan ügyes, de a szándékosságában kételkedem, mert a történetről süt, hogy az író nem igazán értette meg – ahogy például a művelteket kezelte, az szerintem röhejes. Gyakorlatilag kimondja, hogy ha valaki intelligens, és az intelligenciát helyezi az értékrendje csúcsára, az szükségszerűen egy ambíciózus, törtető, másokon is átgázoló emberré válik, és az utolsó pillanatig nem mutat ellenpéldát, sőt, a további kötetekben inkább ráerősít. Lehet, hogy velem van a baj, de én ezt egy végtelenül negatív üzenetnek tartom, amit nem szabad példaként sugallni a fiataloknak. Azt már meg sem említem, hogy már megint beleestünk, az „elvileg okos karakterek eszméletlen ostobaságokat csinálnak, mert plot miatt ennek vagy annak kell történnie” hibába, legyen szó akár az antagonistákról, akár mondjuk Tris öccséről.
Az önfeláldozókon ejtett csavar spoiler itt is, a könyvben is tetszett, mint ahogy maguk a próbák is (különösen a szimulációs). Nagyon ötletesen lett felépítve, hogy hogyan kell bizonyítaniuk a bátorságukat a karaktereknek, és hogyan ismeri fel a helyzetet egy a dolgokat komplexebben látó figura. A hangulat szintén megkapó, és a film úgy összességében pörög, nem ül le, szórakoztató marad az utolsó pillanatig. Nem mondanám, hogy kifejezetten ajánlom, de ha csak egy laza tinifilmet szeretnénk, amin azért néhány ponton el lehet kicsit gondolkozni, akkor nem rossz.
A beavatott (2014) 77%
