Chriss  értékelése

Vegyesek az érzéseim az animével kapcsolatban. Azt sejtettem, hogy egy érzelmekkel telített sorozat lesz, de azt nem, hogy belőlem mit fog kiváltani. Szeretem a romantikát, és az sem gond, ha egy animén belül lélektannal párosul. Viszont ha az egyensúly felborul, akkor könnyen élvezhetetlenné válhat a történet. Itt sajnos súrolták a határokat. Nagyon jó az alapsztori. A mútlban elkövetett hibáinkat vajon jóvátehetjük-e, ha kapunk egy második esélyt a jövőtől? Milyen következményei lesznek annak, ha megváltoztatjuk a jövőt? A fájdalom teljesen elmúlik? Ki lehet törölni valamit egy másik dolog megváltoztatásával? Az animében Hagita mondja ki a véleményem, aki egyébként az egyik legrokonszenvesebb karakter számomra: ha csak egy eseményt is megváltoztatsz, akkor könnyen elindulhat egy láncreakció, és mindenre kihatással lesz. Tehát nem biztos, hogy egy jó tettünk nem vonz be valami rosszat. Ezen el lehet filozofálgatni sokáig. A másik fontos üzenete az animének a kommunikáció létfontossága, és a bizalom. Kakeru belül szenvedett, mindent magába fojtott, ezért roppant össze teljesen. Nagyon haragudtam az indokára: nem akarja terhelni a barátait a problémáival, velük mosolyogni szeretne. Mert a barát dolga nem az, hogy megértse őt és segítsen a nehezebb helyzetekben is? Az anime másik mélypontja Naho volt Kakeru után. Számomra nem jött át, hogy annyira szeretné a srácot, hogy mindent megtegyen érte. Csak volt, sírt, és nem csinált semmit. Amikor meg igen, akkor is pont az ellenkezőjét annak, amit kellett volna. Még szerencse, hogy nem maradt egyedül a „feladatával”. Ott volt Suwa, Hagita, Takako és Azusa erősítésnek. spoiler
Szinte mindenkit szerettem az animében, kivéve a két főszereplőt. Kakeru magába zárkózik, és ahelyett, hogy elmondaná Nahonak az érzéseit, indokolatlanul bunkó lesz a lánnyal. Ezt a viselkedést nem tudtam hova tenni. Naho szerencsétlenkedése és életképtelensége is vitte fel bennem a pumpát. Ám szerencsére a többiek megmentették ezt az animét. Suwa kicsit túlzásba vitte a mártírkodást. A többiek azt tették, amit az őszinte, szoros barátság megkövetetlt. A zárás pedig egyszerre szép és szomorú. spoiler
Az opening és az ending gyönyörű, a grafika is tetszett. Végül nem bántam meg, hogy végignéztem. Sok kedves karaktert ismerhettem meg. spoiler