Audrey_Cortez értékelése


Audrey_Cortez

A gimis pszichológia tanárom egyszer azt mondta, hogy áldottak azok a felnőttek, akik nem hagyják el a gyermeki ént, mintha az soha nem is létezett volna.
És pontosan ezt adta nekem ez a film.
A gyermeki ént.
Önmagamat.
Legyünk őszinték: mindenkinek van egy unikornisa. Egy gyermeki szeszélye, beszéljünk akár fizikai, akár szellemi értékről, amely nagyon sokáig jelen van az életünkben. És az, hogy ezt elengedjük még nem azt jelenti, hogy az egész gyermeki én repül a kukába. Egyszerűen azzal, hogy ezeket a dolgokat feladjuk, létrehozunk egy hidat. Egy hidat, aminek a segítségével már át tudunk lépni a felnőttek világába, tudunk foglalkozni a „komolyabb” dolgokkal. Viszont egy hídon vissza lehet menni. Segít az utazásban. Segít megtartani az egyensúlyt a felnőtt lét komolysága és a gyermeki lét felhőtlensége között.
Ezért is nehéz Kit-nek lenni egy szürke világban. Hiszen ha a komolyság mellett hatalmas életörömöt, színességet mutatunk, azt mások sokszor nehezen tudják tolerálni. Egyből komolytalannak, gyerekesnek fognak titulálni. Miért? Mert náluk az a híd, ami a két lét között kellene, hogy legyen, leomlott. Vagy fel sem épült az unikornisból.
De!
Ha van egy Virgil az oldalunkon, aki bár először őrültnek néz minket, de támogatja ezt az őrültséget, akkor nagyon könnyen túl tudjuk élni az irodistákat.


Csillogó álmom (2017)

Csillogó álmom (2017)

Egy Kit nevű lány, aki festőnek készült, de szertefoszlottak az álmai, és rendes állást kell vállalnia, ám egy nap titokzatos meghívót kap egy titokzatos boltba, ahol ő az egyetlen vásárló, és ahol maga Samuel L. Jackson kínál fel neki megvételre egy egyszarvút, bizonyos feltételekkel.