„A tánc rettenetesen erős drog. Ha okosan használja fel, ördögöket űzhet ki általa, mély érzelmeket élhet át, színesebbé teheti életét…” – vallja Marianne Hotchkiss, a néhai Marilyn Hotchkiss lánya, aki továbbviszi anyja örökségét, a tánc- és illemtanodát. Az intézményt annak idején azért hozta létre az anyja, hogy jó modorra és illemtudó viselkedésre nevelje a fiatalokat, akik itt megtanulhatták a társas élet szabályait. Steve Mills, az egykori tanítvány 40 évvel később Pasadenába tart, hogy találkozhasson egykori partnernőjével, akivel együtt jártak Mrs. Hotchkisshoz. Az úton azonban balesetet szenved, és Frank Keane, a pék talál rá. A mentőautóban Steve megbízza újdonsült ismerősét, keresse meg Lisát. Frank el is megy a tánciskolába, de ott Lisát nem, csupán Meredith-t találja.
Keikorca értékelése
Megríkatott (ez is…).
Az biztos, hogy nem szokványos romantikus film, és az időben ide-oda ugrálást is eltérően kezeli az átlagostól.
Szép történet arról, hogy egy váratlan találkozás és tragikus véletlen, hogyan képes megváltoztatni egy reménytelennek hitt életet, újra megtölteni tartalommal.
A cím alapján azt képzeltem, hogy sokkal központibb szerepe lesz a táncnak, de nem teljesen így történt. Az tény, hogy a film felében az emberek táncolnak, vagy legalábbis valami olyasmit csinálnak, így elég lényeges szerep van, de nem a megszokott értelemben. Inkább mint lélekgyógyítás van jelen. És valójában erről szól az egész. Senki sem tökéletes itt (ezt külön imádtam, hogy még a tündéri szőke kislány is egy lepusztult debella lett), mindenkinek van vagy testi, vagy jellembeli hibája, és ettől olyan igaz. De a tánc mindenki összeköt, mindenkit felemel kicsit.
