Aurora_Michaelis  értékelése

Könyvmolyként azt mondhatom, igazán érdekes a film témája: egy szerkesztő és egy író kapcsolata, valamint a könyvek megszületése, az írási és szerkesztési folyamat. Kár, hogy a főszereplő írót nem ismerem (bár a film alapján nem is kaptam kedvet a munkásságához), bizonyára más élményt nyújtott volna a film, ha egy olyan könyv megírásával küzdenek benne, amelyet ismerek, vagy legalább az írójáról hallottam már. (Persze bizonyára az én hiányosságom, hogy Thomas Wolfe neve eddig ismeretlen volt a számomra.) Annak örültem, hogy más Perkins más híres írói is felbukkantak, Hemingway és Fitzgerald. Az őket alakító színészek is hozták a két figurát. És bár a valósághoz képest nincs viszonyítási alapom, Colin Firth és Jude Law is nagyon jól játszották a szerepüket. Nicole Kidman nekem itt nem tetszett, de lehet, hogy csak a sok botox miatt nem tudott úgy kibontakozni, ahogyan más filmjeiben.
Egyik emberi kapcsolat sem volt egyszerű ebben a történetben. Tom nem egy túlzottan szimpatikus figura, kiborító a viselkedése, és mindenkit elmar maga mellől, Max mégis a barátjának tekintette spoiler. Mint fiatalembert sajnáltam, hogy így derékba tört az élete, de amúgy nem siratnám meg. Sajnáltam Aline-t, hogy sokmindent feladott ezért az alakért, és utána nem kapott semmit, de egy-két jelenetből kiderült, hogy ő valójában egyáltalán nem volt értékes Tom számára, a pasi igazából csak kihasználta őt (a lakását, a pénzét stb.). Jó, hogy a végén azért felébredt, és rájött, hogy nem jó neki, ha az a nő marad, aki Tom mellett vált.
Max figurája nem túl izgalmas. Az való igaz, hogy a szerkesztőket senki sem ismeri, pedig sok könyv nélkülük el sem jutna a kiadásig, annyira nem jó az alapanyag. Nem kis feladat az övék, mégsem ő állnak a rivaldafényben. Az persze mindig kérdés, hol a határ, mennyire nyúlhat bele egy szerkesztő a könyvbe. Itt is felmerült ez a „probléma”, hogy ezek a könyvek valójában Tom vagy Max művei. Tetszett a figurában, hogy bár a Tommal való kapcsolata elején kissé elragadta a hév, utána mégiscsak rájött, hogy a családja a legfontosabb számára.
Egyszer nézhető film, de nem bántam meg, hogy megnéztem.