Volt egyszer egy Anasztázia nevű ifjú hercegnő, aki a pompás paloták és fényes estélyek varázslatos világában élt. 1916-ot írtak, s a legendás Romanov család a dinasztia uralkodásának háromszázadik évfordulóját ünnepelte. Az ünnepi esemény tiszteletére a cár nagyszabású fogadást rendezett, s a bál legfényesebb csillaga éppen Anasztázia volt. A cári palota fölött azonban sötét felhők gyülekeznek, mert a száműzetéséből Szentpétervárra visszatért Raszputyin bosszút forral.
Nadja_Blue értékelése
Nadja_Blue
Gyerekkorom óta egyik kedvenc mesém, amit rendszeresen újranézek és azóta is képtelen vagyok megunni. És ha a teljes filmnek nem is ülök neki mindig, a zenéit gyakran hallgatom, mert gyönyörűek. Volt egy régi december, Vár a múlt… de még Raszputyin „rockszámát” is imádom, szokatlan egy Disney stílusú animációs filmtől.
Persze mint sokan mások, én is itt hallottam először a cári családról, Raszputyinról, a forradalomról és jó pár év kellett mire ezek a dolgok helyreálltak, de így felnőtt fejjel kifejezetten érdekes ezt a történetet egy happy enddel záródó meseként nézni, amit mindannyian tudunk már hogyan végződött. Ráadásul azóta Anasztázia és Dimitrij kapcsolatát is jobban tudom értékelni, jó látni ahogy szép lassan szeretnek egymásba és tanulnak a másiktól. És persze aktív hercegnőről van szó, aki meg tudja magát menteni. Gyakorlatilag mindent úgy csinál, ahogy azt mostanában elvárjuk az animációs filmektől, merthogy úgy tűnik egy olyan klasszikus, mint a Hófehérke vagy a Hamupipőke már idejétmúlt ennek a generációnak (amivel egyébként nem értek egyet, de ez máskor lesz téma).
Úgyhogy nem számít, mennyi idő telt el azóta, hogy először láttam, még mindig megállja a helyét és folyamatosan találok benne valami újat, ami miatt megéri újranézni a magas nosztalgia faktoron felül.
