Kija értékelése

Jó kis film, egy elég kemény, de releváns témáról.
Nehéz a rasszizmusról és a KKK-ről olyan filmet készíteni, ami tényleg szórakoztatni is tud és nem csak felületesen szavalni a problémáról, valamint elkeseríteni és a végtelenségig feldühíteni, de én úgy érzem a Blackkklansmannel Spike Lee-nek ez sikerült. Meg van az emberben a düh és az elkeserítő magatehetetlenség, ahogy nézi Ront hogyan kezelik egyes emberek, de ezt ellensúlyozza a humor, ami ugyan elég sötét egyes helyeken és sokszor a kialakuló helyzet abszurditására épít, de ettől függetlenül ütős.
A főbb szerepekben mindenki jól hozza, amit kell, John David Washington pedig kifejezetten remek. Adam Driverrel remek párost alkotnak, az ő kémiájuk adja a film gerincét, jó lenne még őket közös filmben látni valamikor a jövőben. Maga a történet is jól van összerakva, jól építkezik, bár a közepe felé a film egy picit belassul, illetve a Patrice köré épülő szál nekem valahogy nem illeszkedett bele rendesen a filmbe. Érdekes amit ő csinál, de valahogy nincs eléggé harmóniában a film többi részével, ez a végére ugyan megváltozik, de az elején nekem kicsit unalmasak voltak az ő és Ron között alakuló kapcsolatra való váltások. A film nagyon érdekesen mutatja be a Klant, de betekintést nyerhetünk egy kicsit a Black Panther mozgalomba is. Érdekes megfigyelni, hogy mekkora különbségek vannak a szervezet új színben való feltüntetéséért küzdő vezetője és a totál elme roggyant vidéki suttyó között, Spike Lee ügyesen játszik ezzel. Egyes jelentek zseniálisan vannak megoldva ilyen például spoiler} és a vágás is hihetetlenül tökéletes egyes részeknél, például a spoiler. Viszont olyan jelenetekből sincs hiány, amiket nehéz nézni a kibontakozó igazságtalanság és megkülönböztetés miatt, az egyik legmegrázóbb része a filmnek az, amikor spoiler. A film lezárása is jó, bár egy kicsit keserédesre sikeredett, de egy ilyen történetnél nem hinném, hogy reális lenne egy full happy end.
A film legvégén leadott charlottesville-i képsorok nem tudom, hogy szükségesek voltak-e vagy sem. Egyrészt azt gondolom, hogy igenis ott van a helyük, mert nem szabad úgy tekinteni a filmben bemutatott problémákra, mint már meghaladott, nem létező dolgokra, de közben mégis bennem van az, hogy nem feltétlenül a legbrutálisabb képsorokkal kellett volna erre felhívni a figyelmet.