RandomSky értékelése


RandomSky

Azért érdekelne, miért a pláza mozikban játsszák ezt a filmet, és miért nem a művészmozikban? Legfeljebb Corvin, de inkább Puskin meg Uránia – ilyen helyekre való. Mert ez egy gyönyörű film, amely széjjeltépi az embert, és aztán meggyógyítja. A gyászról szól, a halálról, elengedésről és megbocsátásról, s mindezt egy 12 éves fiú történetén keresztül. Tényleg sajnálom azokat, akik beültek rá úgy, hogy azt hitték, ez valami fantasy lesz, valami jó móka. Természetesen nekik is, mint mindannyiunknak, szembe kell majd nézni mindazzal, amiről ez a film szól, és számukra ez így még megrázóbb, jó esetben még inkább segítő film lehet. De inkább egy akkora pofon, amivel esetleg nem tudnak mit kezdeni, és csak árt, ahelyett, hogy használna.
Jó, hogy Patrick Ness megírta, amit Siobhan Dowd szeretett volna, de nem tehette, mert meghalt, és jó, hogy aztán a film forgatókönyvét is vállalta Ness (s hogy ráadásul még a képi világ is ugyanaz). Így a lehető legjobb feldolgozás született, amit csak ember kívánhat, s persze ebből a könyvből nem is lett volna szabad máshogy filmet csinálni.
Azért csak nézze meg mindenki. Gyereknek nem való, de 5 éves voltam, amikor meghalt a nagyapám, az sem volt gyereknek való. De a gyász, a halál az élet része, és nem tabu, hanem olyan, amivel szembe kell nézni, készülni kell rá, és sokkal jobb, ha az ember úgy megy útjára, ha eljön az ideje, hogy tudja, a szörny segíteni jött…


Szólít a szörny (2016)

Szólít a szörny (2016)

A 12 éves Conor csodálatos fantáziával és rajztehetséggel megáldott kisfiú. Amikor élete legnagyobb megpróbáltatásával kell szembenéznie, nem akármilyen segítőt kap: egy hatalmas szörny látogat el hozzá éjszakánként, aki fantasztikus történetekkel ébreszti fel a fiúban szunnyadó erőt és bátorságot. Conor végül a mesék és a szörny segítségével nemcsak édesanyja súlyos betegségével, és iskolatársai zaklatásával küzd meg, de a saját félelmeivel, dühével és bűntudatával is.