Midnightsp értékelése

Először is, ne tévesszen meg senkit a cím és a leírás! A leírás a képregényre vonatkozik (a filmben nem vesznek össze Josh-on), a gagyi magyar cím pedig egyáltalán nem adja át, miről szól a film, az eredeti Ghost World sokkal inkább. A két lány így gúnyolja a városukat, másrészt pedig remek metafora az unalmas, cél nélküli „tucatemberek” életére, akiket Enid és Rebecca mélységesen lenéznek.
Amikor először láttam ezt a filmet, hasonló helyzetben voltam mint Enid és Rebecca, és annak ellenére, hogy ez egy black comedy és teli van hatalmas poénokkal – de olyan szinten, hogy oldalakat lehetne belőle idézni – simán az egyik legszomorúbb film, amit valaha láttam.
Ha a Lady Bird az, ami tökéletesen bemutatja a középiskola utolsó évét, akkor ez az a film, ami a középiskola utáni időt mutatja be teljesen hitelesen, de őszintén szólva ez a film sokkal közelebb áll az én high school experience-emhez. Enid és Rebecca elválaszthatatlan barátok és alig várják, hogy végre szabaduljanak a fojtogató középiskolai légkörtől, aztán valahogy rájönnek, hogy csak azért voltak jóban, mert nem volt más. Enid kényszeresen küzd a középszerűség ellen, Rebecca pedig pont azzá válik, ami ellen Enid lázad – felnőtté – és szép lassan, lépésről lépésre eltávolodnak egymástól.
Iszonyú vicces film, minden színész elképesztően jó, a főszereplők karaktere zseniális és mindenkit, de tényleg mindenkit kifiguráznak benne, az egyik személyes kedvencem a rajztanárnős „mirror-father-mirror” jelenet. :D Teli van a film kegyetlenül őszinte momentumokkal, pl. amikor Enid meglátja Seymour lemezgyűjteményét és azt mondja, „I would kill to have all this stuff”, Seymour pedig azt válaszolja, „You think it's healthy to obsessively collect things? You can't connect with other people, so you fill your life with stuff.”
Ja igen, nem érdemes szinkronnal nézni, mert a poénok úgy bénák.
A film vége is kétértelmű, de bárhogy is döntött Enid, az biztos, hogy sikerült kiszabadulnia a „Ghost World”-ből. Annak ellenére, hogy egy baromi jól eltalált, vicces szatíráról van szó, sötét, tragikus és őszinte film az első nagy csalódásokról, Thora Birch karrierjét ismerve pedig az egész még szomorúbbá válik. Erősen ajánlott.