Little_Monster értékelése

Már a trailer alapján eldöntöttem, hogy egy feminizmusról szóló film, tele nőkkel, amiben Janis Joplin szól, nem lehet rossz! Sajnos a feminizmus témája nem tartott ki a film végéig, ahogy az az előzetesből is sejthető, de kiforrott a végére, nem hagyták a levegőben lógni befejezetlenül. A két szerelmes egymásra találása, majd a kapcsolatuk alakulása nem mutatott számomra semmi újat, de mindig örülök az ilyen témájú filmeknek, mert úgy gondolom, hogy az LMBT emberek mindennapi problémáiról így sem szól elég film. Az első coming out mindig a legnehezebb, attól függetlenül, hogy az ember kapcsolatban van, és szeretné felvállalni, vagy egyedül van, de önazonos életet szeretne élni. A film nagyon jól bemutatta a két nő életét, ami akkor volt teljes, mikor együtt lehettek, csak akkor vált konfliktus forrásává, mikor társaságba kerültek és nem viselkedhettek természetesen. Ezt a bujkálást és az ebből adódó kettős életet szépen követte a film, külön örültem azoknak a jeleneteknek, amikben a szerelmesek az őszinte szeretetet öntudatlanul is kifejezték, ezáltal a környezet számára is nyilvánvalóvá téve, hogy több ez, mint barátság. Carole több meglátása is nagyon tetszett, de főleg az, amelyikben kitért arra, hogy nem mások véleménye az igazán aggasztó, hanem a sajátunk tükörképe. Remek karakter volt, aki szabadon élte az életét, és elfogadta a történteket annak ellenére, hogy az elején megijedt tőle. Ez az elfogadás hiányzott Delphine anyjából, aki korábban hetekig jóban volt Carole-al, a kapcsolatuk egyértelmű kiderülése után pedig rá sem tudott nézni. Nagyon erős és életszerű jelenet volt ennek a konfliktusnak a kirobbanása Carole és Monique között, ami sajnos sokszor a valóságban sincs másképp. Örülnék, ha egyszer majd csodálkozva néznénk vissza az ilyen filmekre, azt kérdezve, hogy „ez volt, hogy ilyen nehezen ment?” Addig fontos, hogy készüljenek ilyenek.