balagesh  értékelése

A folytatások írói iránt mindig is szimpátiával viseltettem. Nem egyszerű kenyér. Otthon, árnyas függetlenségünkben egy fokkal könnyebb találó ötletünket zseniális módon kiérlelni, de amikor producertől kellékesig mindenki hozzátesz és elvesz a napfényből, az más szint. Először is, éppen ezért elismerésem, ahogy a Lucius-vonalat kidolgozták. Megérett rá az idő, persze, de akkor is. Az első rész sztorijának párhuzamos eltolása szintén jól sikerült. Szükségszerű volt, hogy az újabb rész ismét egy gladiátorról szóljon… Noha sokan örültek volna valamilyen oldalági történetnek is, de mégiscsak ugyanazzal a címmel és akkor már ugyanannak a történetnek egy variációjával lehetett a legnagyobb bevételt remélni. Valahol itt is kezdődhettek a gondok. Az az egykori gladiátor szabálytalan egyéniség volt. Odavágta a fegyverét, a dühös szavait és aztán a nevét a nem éppen erre váró nézőknek. A lángoló düh és bosszúvágy jól megfértek egy érett harcos alapvetően tiszta érzéseivel. A mobnak, a tömegnek azonban nehéz nemet mondani – kiáll a császár, és igyekszik felmérni, mit is akar a nép. Neki ugyan mindegy, él-e, hal-e a porban a harcos. Neki az számít, hogy a nép hangulatát elkapja. Azt az egykori gladiátort és az alkotóit ez érdekelte a legkevésbé. Hittek abban, hogy a klasszikus hőstörténetek működhetnek – a folytatásban nem kockáztattak. A nép megkapta, ami általában jár neki, és szinte várom, ahogy Lucius vagy korrumpálódva néz szembe majd egy következő gladiátorral, vagy éppen újra végigmegy ugyanezen az úton. Végül is elég fiatal még hozzá.
És akkor óvatosan Paul Mescalról. Az a bajom, hogy még a szeme se áll úgy, mint egy bosszúállóé. Őszintén szólva azt éreztem, hogy ez a gyerek mennyire élvezi a rá irányuló figyelmet. Hiába játszaná a szerepet, egyszerűen sugárzik belőle, hogy mekkora dolog ott lenni, ahol van. Egy kis kavicsot se vetek rá, csak mondom, amit én láttam. Komolyan, a leghitelesebb akkor volt, amikor beszívott. Abban perfekt volt.
Látványos film amúgy, kikerülte a logikai buktatókat (írom mindezt a lehető leginkább elfogadva a hollywoodi kényszereket), viszont Macrinus figurájának behozásával jobban oda kellett volna figyelni Lucius karakterére. Nem Mescal hibája ez már. Macrinus saját történetvonalat kapott, és a belső logikája szilárdabb volt, mint a vele párhuzamosan futónak szánt Luciusé. A problémát én abban látom, hogy a karakter egyszerre akart a mindenre képes és sokat látott vitéz és a még nagyon is alakítható, formálható, csak az események révén férfivá érő ifjú is lenni. Talán látszik, a kettő nem megy egyszerre.
Amúgy meg a lényeg: https://snitt.hu/ertekelesek/2026690 © @Kino