Már tegnap belekezdtem, de az orángutános jelenet annyira kiakasztott, hogy tartanom kellett benne egy nagyobb szünetet… (Szerintem az lehetett Josh Brolin karrierjének mélypontja.)
Ezt leszámítva nem volt rossz. Semmi formabontó újdonság, de a szereposztás kifejezetten parádés, hisz eleve meglepően kreatív döntés volt az alkotók részéről, hogy a két főszereplő közül a látszólag „kevésbé kemény” színészt (Peter Dinklage) tették meg a tökösebb karakternek, miközben Josh Brolin-t egy Thanos, Kábel, meg fiatal K ügynök után furcsa volt egy ilyen jóval „puhányabb” figuraként látni. Mellettük Brendan Fraser is lubickolt ebben a kifejezetten negatív + gyökér szerepben és legalább annyira elengedte itt magát, mint legutóbb talán a Doom Patrol Cliff-jének szinkronizálása alatt. Részemről főként tehát ők vitték hátukon ezt a filmet, de nem tagadom, hogy akadt azért benne néhány jobb poén… Az elején említett borzalmat mondjuk igyekszem elfelejteni, ami csúnyán belerondított az összképbe.
A sztori egyébként egynek elment, tipikus piti bűnözős családi drámával kevert vígjáték, amiből emlékeim szerint bőven készültek hasonlók a múltban, bár hirtelen most egyet sem tudnék fölidézni, mert az ilyenek sosem maradnak meg bennem sokáig. Ajánlom-e? A casting miatt simán adhattok neki egy esélyt, de ne várjatok tőle csodát.
A Balhés ikrekben egy jó útra tért bűnöző nemes szándékai kudarcba fulladnak, amikor flúgos ikertestvérével elindulnak, hogy lenyúlják a nagy zsákmányt. Útközben golyók, rendőrök és egy basáskodó anya elől kell menekülniük, illetve ki kell békülniük, mielőtt megölnék egymást.
(forrás: Amazon Prime)
