A távoli jövőben, a bolygóközi királyságok korában játszódó történetben két nagyhatalmú uralkodóház harcol az Arrakis bolygó feletti hatalomért, mert az ismert univerzumban egyedül az itteni végtelen sivatagban bányászható az a fűszer, amely lehetővé teszi a csillagközi utazást.A Harkonnenek ura kiirtatta az Atreides családot. De Paul Atreides herceg (Timothée Chalamet) megmenekült: a pusztaságban bujkál egy titokzatos, nomád nép, a fremenek között, ahol megismerkedik egy lánnyal, Csanival (Zendaya). Az a sorsa, hogy bosszút álljon a családjáért, háborúba vezesse a hozzá hű seregeket. Döntenie kell, hogy élete nagy szerelmét választja-e, vagy beteljesíti a végzetét.Az univerzum sorsa múlik azon, hogy mit határoz: és végül olyan útra lép, amely megváltoztathatja azt a szörnyű jövőt, amelyet egyedül ő lát előre.
E_W értékelése
Fúú, mit is lehet írni róla? Ez a film nagyvászonra született.
(Még a tegnapi élmény hatása alatt vagyok, ezért valószínűleg elfogult leszek egy kissé. A második rész fényében már látom az első rész hibáit, de mivel arra is megadtam anno a maximum csillagot, itt már nem tudom hova fokozni a pontozást, pedig ez még az elsőnél is mérföldekkel jobb volt.)
Ez a film nem csak Denis Villeneuve, hanem Hans Zimmer újabb remeklése is. Az elképesztő látvány mellett a zene szintúgy a székbe szögezi a nézőt, ami néha olyan erővel tombol, mint az Arrakis homokviharai. (Más szóval nem finomkodtak a hangerővel, ám halláskárosodást is érdemes bevállalni egy ilyen fergeteges élményért.)
Erősen ajánlott az első rész ismerete, hiszen ez ott veszi fel fonalat, ahonnan 2021-ben (nem is hiszem el, hogy már ennyi idő eltelt) búcsút vettünk Paul-tól és társaitól. Az sem árt, ha előtte újranézitek, ahogyan én, máskülönben a mellékszereplők többségéről azt sem tudtam volna, hogy kicsodák. (Mivel én nem olvastam a könyveket, kezdetben zavaros volt az igazmondók meg a „banyák” szerepe is.)
Az első rész megalapozta a sztorit, bemutatta a bolygót, a második részben viszont végre úgy igazán beindul a történet, és a már megismert karakterek azzá válnak, akivé válniuk kell. A prófécia valóra válását tömérdek akcióval megtűzdelték, amik baromi jól mutatnak a vásznon. A homokférgen lovaglós jelenet külön megér egy misét, olyan adrenalindús jelenet lett, hogy majdnem lerepültünk a székből. (Én szinte a bőrömön éreztem azt az iszonyatos sebességet, meg a tömérdek homokot.)
Minden egyéb, ami még említést érdemel:
– Kellemes meglepetés volt, hogy újra előkerül spoiler (kár, hogy abból a jelenetről gyorsan már ugrottunk is a következőre). Ezt egyébként nem csak itt sajnáltam, néha nagyon éles volt az átmenet (főleg, amikor egy sötét snittből ugrunk egy vakítóan fényes jelenetbe), és gyakran túl gyorsan váltogatták a helyszíneket, idősíkokat, ezért nagyon észnél kellett lenni, hogy jövetni tudjam, ez most a jelen vagy éppen egy jövőbeli látomás, kinek a fejében is járunk stb.
– A Szárnyas fejvadász feeling itt is megvolt a lázálomszerű fény-árnyék játékokkal.
– Austin Butler-nek még több pszichopata, rosszfiús szerepet, please. Annyira látszott, hogy élvezte csinálni, meg kihasználni a karakter nyújtotta lehetőségeket. :D spoiler
– Lady Jessica karakterfejlődése! Wow. Rebecca Ferguson is remekelt a szerepében.
– Leginkább az spoiler, meg az egyéb boszorkányos dolgok nyűgöztek le a legjobban, és spoiler spoiler
– Egyébként teljesen át lehet érezni Paul őrlődését, mielőtt keményen a sarkára állva messiássá emelkedik. spoiler
– A befejezés meglehetősen spoiler Mondhatom, hogy ezennel a Dűne trilógia záró darabját még az Avatár 3-nál és a Joker 2-nél is jobban várom?
– Öröm látni azt a rengeteg magyar nevet a stáblistánál.
Összegzés: a Dűne 2 jött, látott, győzött, és úgy elrepült ez a közel 3 óra, hogy észre sem vettem. Sokkal mélyrehatóbb és nagyszabásúbb film, mint az elmúlt évek összes Disney-féle Star Wars filmje. Vigyázzatok, mert tarolni fog!
