Sir John Lindsay admirális a tengerentúlon törvénytelen viszonyba keveredett egy fekete bőrű nővel. Kapcsolatuk gyümölcse Dido Elizabeth Belle. A félvér lány persze semmi jóra nem számíthat a tizennyolcadik századi Angliában. Ám az arisztokrata nagybátyja, Lord Mansfield és felesége magukhoz veszik őt. A származása ugyan biztosít neki bizonyos kiváltságokat, a bőrszíne azonban megakadályozza abban, hogy teljes életet éljen. Belle elhagyja otthonát, azon tűnődve, megtalálja-e valaha az igaz szerelmet.
nattyreach értékelése
Belle (2013) 84%
Végig azon gondolkodtam, miért pont Belle lett a címe, mikor a főszereplőt végig Didoként és Miss Lindeyként emlegetik, a válasz az lehet, hogy az anyára – a főbűnre – és a szó jelentésére – szépség – gondolhattak. Komplex (vagy én gondoltam túl :D).
A film nem lőtte el a szokásos kliséket. Ez valószínű azért lehet, mert az élet írta, így itt az eleve palotában élő lányrokon nem kezd féltékenykedni, helyette azt teszi, amit az életben tenne a legtöbb lánygyerek, játszótársat lát a másik kislányban. A kosztümök szépek, bűbájos volt a fiatal Didón az a rózsaszín ruha. A helyszín is csodálatos. A történet emberileg elég mély és konok ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését. Élő rakomány. Most komolyan. Olyan rohadékok vagyunk néha.
Ezek a kor rohadékjai – akik engedték, elnézték, esetleg támogatták a fentieket – közül a legtöbb szimpatikussá vált már az első pár percben, egyedül az apa alakját értettem meg nehezen. Az még rendben van, hogy nem dobja félre hajóját, címét, ezzel épphogy rosszat tenne a kicsinek, de arra nem találtam magyarázatot, miért iksz év elteltével ment a kislányért, hacsak nem a jelenet kedvéért. Mivel a végére se magyarázták meg, ezt nem tudtam megbocsátani neki. Dido finom lelkű, kedves és okos, Elizabeth nevetősebb, vidámabb, de neki is megvan a maga baja. A Tom Felton alakította ficsúr ellenszenves volt, ahogy lennie kellett, a testvérét egészen megkedveltem. A lelkész fia a magabiztosságával, elveivel és tartásával nagy kedvencem lett. Igazából az apa meg Tom Felton karaktere kivételével mindenkit meg tudtam szeretni, igazodtak a korhoz, amennyire tudtak, és próbáltak kitörni, amennyire ment.
Tartottam attól, hogy hatásvadász, mesterkélt vagy giccses lesz, végül egyik jelzőt se tudnám rászorítani. Szép és kedves történet a maga párbajaival egy valaha élt nőről.