Úgy tartja a mondás: csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Az m1 legújabb IrReality-sorozatának szereplőire, a munkaügyi hivatal dolgozóira ez a mondás nem igaz: ők hibát hibára halmoznak, hiába kerülik a munkát nagy ívben. Professzionalizmus, kompetencia, szorgalom, hatékonyság, kollegialitás – ezek azok az értékek, amelyek hivatalnokaink számára örökké elérhetetlenek maradnak.
Lily_Rose értékelése
1-2. évad
Bevallom, elsőre el se tudtam képzelni, miről szólhat ez a sorozat, és hogy fog ez működni egyáltalán, meg nem sok reményt fűztem a hazai sorozatokhoz is, lévén, hogy A mi kis falunkon kívül még nem találkoztam sok olyannal, amit felhőtlenül élveznék. Viszont a kezdeti „nehézségek” után az ember belerázódik a stílusba.
A karaktereket is meg kell szokni, elsőre a neveket sem sikerült megjegyezni, de aztán mindenkinek szépen felépült a fő személyiségjegye köré a karakter. Elvirával kapcsolatban sok minden nem világos (hehe), Karesz fura volt az elején, de megkedveltem, Imre meg olyan kis szerencsétlen, bár minden alkalommal zseniálisak Jánossal együtt – akiről mostmár értem, miért szereti barátnőm ennyire. Lengyel Tamás első felbukkanásakor meglepődtem, mennyire más és mennyire jól néz ki a falusi Bodri Gyuri style nélkül, és annyi poénforrás maga a tény is, hogy a karaktere intelligensebb, mint a munkatársai többsége… főleg Timi, bár őt is kétségkívül imádom.
A sorozat humora egyébként valahol hullámzó, néha helyzetkomikumra, máskor egymás gúnyolására vagy szóviccekre is építi a poénos részeket, de pont ezért jó, több okból lehet rajta fuldokolva nevetni.
Voltak persze felejthetőbb epizódok, de sokszorosa volt az olyan, amin fetrengve nevettem, és biztos, hogy szállóigévé válik egy-egy mondata (vagy János egy-egy mondata).