Lali  értékelése

Ez egy meglehetősen egyedi stílusú, hangulatú – mondhatni rendezői – film.
De abból a jobb fajta.

Látni, olvasni lehet az értékelésekekből és kritikákból, hogy ez a film eléggé megosztó.
Nem szólnám meg azokat, akiknek nem tetszik vagy/és unalmasnak találják.

Nekem alapvetően tetszett.
Tetszett, hogy a rendező minden lehetséges helyen és módon kerüli a sablonos megoldásokat, és azt nézi, hogy hogyan lehet ez a film méginkább filmszerű.
Merthogy a filmnek a sima történetmesélésen és láttatáson kívül rengeteg eszköze van a művészi szándék és érzés kifejezésére.
Itt nagyon is éreztem ezt a szándékot és tehetséget, illetve az alkotásra való vágyat.

Mindez persze eredményezhetne csapnivaló filmet is, de ez nem az.
Nagyon érdekes, hogy bár a különféle filmtörténeti előzmények és példák valószínűleg jól kimutathatóak a filmben, ezek valahogy mégis egy egységes képi világgá és hangulattá állnak össze. Egyáltalán nem eklektikus a film, saját minősége van.

A fényképezés, a képi világ sokszor lenyűgöző.
Gyakorlatlag minden egyes kép egy komoly kompozíciós munka terméke.
Szinte folyamatosan azt éreztem, hogy valamiféle reneszánsz festményt látok.
A kamerakezelés is sokszor elcsodálkoztatott.

Maga a történet a rendező felfogásában leginkább egyfajta beavatási történetté vált.
Az atrhuri világ egy kicsit szintén sajátos lett.
Ahogy maga a történet, a mítosz, legenda is eleve szimbólumokkal dolgozik, úgy a film legalább ennyire. Sokat lehet töprenkedni rajta, hogy kinek mi mit jelent ebben a filmben. Marad elég nyitott kérdés, ami épp arra való, hogy az elkényelmesedett fejünket és szívünket is megnyissa.
Ez a film átmozgatja, átformálja a filmnézési rutinunkat.
Valahogy élőbb lesz ezáltal a filmhez (ehhez a filmhez) való kapcsolódásunk.

Az viszont biztos, hogy ez a film nekem képi világként nagyon is érzékletesen adta vissza a bennem élő Arthur kori kelta világot, illetve az arthuri mondakör hangulatát.
Annak ellenére, hogy ennyire sajátos és egyedi.

A főszereplő – Dev Patel – teljesen a helyén van, de a többi színész is.
(Azt pedig kifejezetten érdekesnek, jónak tartom, hogy ezekben a történelmi szerepekben egyre több színes bőrű színész is megjelenik.)

Hogy akkor miért csak 8 csillag?
Mert nincs benne annyi erő és mélység, amire nekem még szükségem lenne ahhoz, hogy több csillagot adjak rá.
De ez egy mitikus film esetén nem is igazán valósítható meg. (A nagy kivétel Pasolini.) Úgyhogy ez azt jelenti, hogy ez egy elég jó film. :-)

Aki szeretné a filmekhez való viszonyát tesztelni és főleg frissíteni, annak mindenképpen ajánlom.
Aztán majd meglátja! :-)