Nihilchan  értékelése

Sokáig csak messziről szemezgettem ezzel az animével, mert bár rengeteg pozitív kritikát olvastam róla, volt benne egy igen szörnyű műfajiság, méghozzá a mecha. És ez mecha, elég kőkeményen, amin néha még a nézés közben is húztam a szám.

A történet röviden és egyszerűen arról szól, hogyan változik egy bosszúszomjas kölyök könyörtelen gyilkossá, ha majdnem korlátlan hatalmat kap a kezébe. Lelouch számára egyetlen dolog fontos, hogy megóvja húgát és egy számára is élhető, boldog világot teremtsen.

Nem mennék bele részletesebben a szereplők jellemzésébe, hiszen rengeteg van belőlük, de általánosan elmondható a magasabb rangban állókról, hogy nem azok, akiknek gondoljuk őket. A baráti társaság egyszerű brit diákokból álló csapat, akik nem igazán folynak bele a harci eseményekbe, maximum véletlenszerűen. A mellékszereplők jelleme is jól és ügyesen kidolgozott, a karakterdizájn szép, de elsőre kicsit érdekes, mindenki magas és nyúlánk, Lelouch konkrétan olyan, mintha egy hosszú, sötét pálcika lenne.

A mecha részek megkreálása is látványos és érdekes még akkor is, ha egyébként rühellem a robotokat. Bár a történetnek van egy erőteljes drámai vonása, akadnak vidám pillanatok is, és a szerelem is felüti néha a fejét, de sosem annyira, hogy nyálzás legyen belőle.

Ebben a történetben az erkölcsi kérdések miatt igen nehéz eldönteni, ki a rossz és a ki a jó.
Érdekes, elgondolkodtató és remekül megalkotott anime ez, mely mindenki számára hordoz tanulságot. Nézeti magát, ezért a huszonöt rész elég hamar letudható.

Egyébként számomra közel sem volt annyira megrendítő, mint amire számítottam, de azért rendesen végigizgultam minden részt. A zenék egészen jók, leszámítva a második openinget, mert az hallgathatatlan volt számomra, a seiyuu gárda meg nagyszerű.

Must see kategória, de azért bőven akadnak idegesítő és utálatos pillanatai. Másrészt viszont zseniális. Órákat lehetne vitatkozni rajta, Lelouch-ról meg Suzakuról pedig pszichológiai könyvek garmadáját lehetne írni.