Nocharity értékelése

Erre nagyon nem lehet mást mondani, mint, hogy hihetetlenül bájos, de kicsit sem valós. Van egy olyan furcsa preferenciám, hogy imádom nézni, ahogy az apák a kisgyerekekkel bajlódnak, majd lassanként beletanulnak abba, ami a nőktől valahogy elvárás, itt viszont pont ezt a részt ugrották át. Azt hittem, többet megmutatnak majd a kislány iskoláskora előtti időkről, mert szerintem pont ez lett volna a kritikus időszak (arra gondolok, hogy egy autista/fogyatékos miként tud életben tartani úgy egy csecsemőt, hogy ne hívják rá a gyámhatóságot), ezt mégis kihagyták, és helyette rögtön az jött, ahol a kölyök rájön, hogy Eistein apucihoz képest. A probléma ezzel csak az volt, hogy én már azt sem hittem el, hogy eddig egyáltalán eljuthatnának a valóságban, így a film nagy része számomra súlyatalanná vált. Ugyan érdekes kérdéseket vetett fel, például, hogy mi tesz egy szülőt jó szülővé, és lehetséges, hogy nem az IQ-ja, viszont ha már befolyásolja a gyerek életminőségét bármilyen mértékben, akkor szerintem háttérbe szorul, hogy mennyire van szeretve. Egy Disney filmes tündésmesének érződött az egész, ami nem baj, az is egy műfaj, csak én speciel nem tudtam elsiklani felette, mert mást vártam. Azt viszont el kell ismernem, hogy Sean Penn kimagaslót alakított, ha más nem is, az ő játéka teljesen hihető volt. A kislány is csak mérsékelten ment az idegeimre a hisztijeivel, ami megint jó pont. A vége viszont nem tetszett, spoiler simán kihagyhatták volna, de végül is aranyos film, egy nézést megér, csak a helyén kell kezelni.