Az átlagos középiskolás diák, Natsuki Subaru átkerül egy alternatív fantasy világba, ahol a rejtélyes és gyönyörű ezüsthajú lány, Emilia menti meg az életét. Subaru úgy dönt, a hányatott sorsú lánnyal tart, amíg nem tudja viszonozni a szívességet. Erre hamarosan számos alkalma nyílik, mikor egymás után több ellenfél is rájuk támad, de végül úgy alakul, hogy mindketten brutálisan életüket vesztik. Subaru ekkor eszmél rá, hogy képes visszatérni a halálból. Az ezáltal meg nem történt eseményekre azonban csak ő emlékszik. Így alkalma nyílik újra és újra kísérletet tenni a világ sorsának megváltoztatására.
Janus értékelése
Teljes szívemből gyűlölöm az animék évadok szerinti bontását, azaz azt, hogy az egyes évadokat külön sorozatkénz kezelik. Nem! Ez nem a Re Zero part 2! Ez ugyannak a sorozatak a második évada!
Ennél pedig csak azt utálom jobban, amikor az évadot is kettészedik, például itt is, tehát most itt van előttem a lehetőség, hogy értékelést írjak egy fél évadról. Kösz.
És pont ezért soha nem szoktam értékelést írni animék külön évadjaihoz, vagy ha mégis, akkor rövideket, mert a tököm kivan azzal, hogy egy fél évadot egy teljes sorozatként kéne kezeljek.
Most mégis kivételt teszek, mert erről az évadról AKAD, amit el kéne mondjak.
A történet maradt ugyanaz, mint az első évadban, azzal a különbséggel, hogy míg ott változatosabb volt, összesen négy arc volt kibontva az első évadban, itt viszont ugyanazon az egy történetszálon szívózik, de – bár néha fárasztóvá vált – ezt jól kezeli és nem válik unalmassá.
A világból ugyanúgy nem kaptunk semmit. Illetve de, volt egy nagyon kreatív dolog, méghozzá az, hogy a boszorkányok nevei a görög és a római mitológiából származnak, a „művészneveik” pedig a hét főbűn nyomán.
Subaru-t én már teljes mértékben megkedveltem, mint főhőst. Továbbra sem értem a körülötte öveződött utálatot. Amit az első évad közepén, a fővárosban művelt az valóban kezelhetetlen volt, de azóta folyamatosan csak fejlődik és fejlődik. Akik pedig arra voltak kiakadva, hogy sokat hisztizik, meg túl sokszor van idegösszeomlása… ember legyen a talpán, aki annyi szenvedést átél, mint ő, és ezek után talpon marad! Számtalanszor látja a társait elpusztulni, ő maga is többször is meghal, sőt, nem csak hogy át kell élnie a legbrutálisabb halált, amit el lehet képzelni, de a legrosszabb ebben, hogy a nyuszinvázió-t kétszer is eljátsza az anime. A lány akit szeret, a szeme láttára őrül meg, az ő hibájából, akármit tesz, semmi végeredménye nem lesz, egyszerűen csak tovább süllyed, a szerettei egyre-másra hullanak el, mindig van még egy személy, aki elárulja, és mindennek tetejébe ezt az egész terhet teljesen egyedül kell cipelnie, mert a történet legnagyobb gonosza totálisan rá van szállva, és hiába mondogatja, hogy „Szeretlek!”, ha elárulja bárkinek is, Satella vagy őt, vagy azt, akinek elmondta, megöli. Ember legyen a talpán, aki ezek után önmaga marad!
Subaru számomra, bár a top 10 kedvenc anime főszereplőm vagy férfi karakterem közé nem került be, de ez még változhat, de nagyon megkedveltem.
A másik főszereplő Emilia. Ő érdekes, mert az anime első három részében kifejezetten nőtt egy kicsit a szememben, meg tudtam kedvelni, sajnálni egy kicsit, és végre láttam kémiát közte és Subaru között.
És a harmadik résztől kezdve folyamatosan csökkent, de odáig, hogy most már totálisan, kicsit sem érdekel, mi lesz vele. Kezdjük ott, hogy az évad felét totál kiütve tölti. Azon a próbán, amin Subaru elsőre átment, nagyjából huszadik próbálkozásra elbukja, folyamatosan a megmentőre vár, haszna pedig semmi sincs. Ő nem főhősnő, hanem apró kellemetlenség! A kedvencem az az, amikor vert seregként, hüppögve távozik a próba helyszínéről, holott, ha egy kicsi akaratereje is lett volna, akkor végigcsinálja azt a k*rva próbát!
De számomra ott ásta el maga alatt a fát véglegesen a karakter, amikor beleőrül – totálisan, Betelgeuse-állapotra (azért annyira nem, de brutálisan) –, és mentálisan teljesen tropa lesz, amikor a fiú, aki neki tetszik, két teljes napra otthagyja, és még levelet is hagyott maga mögött. Ismétlem magam, de ez nem főhősnő! Aki ilyen állapotra kerül amiatt, mert a főhős otthagyta, majd visszatér, mindezt két nap alatt, ott sokkal több probléma van, mint ahogyan az elsőre tűnik. Ezen az ominózus 11.részen nem tudom magam túltenni. Az epizód önmagában egyértelműen a széria eddigi legjobbja, de azzal, hogy Subaru nélkül kvázi életképtelenné tették a főhősnőt, ezzel totálisan elásták.
A mellékszereplők… a régiek közül Beatrice és Otto voltak a legjobbak. Ramot is bírtam, de azt reméltem, ő is több szerepet fog kapni, főleg azok után, hogy nagyon sokan jobban szeretik Remnél.
Meg néha nekem esett rosszul, amiket Subaru… akarom mondani, Barusu (ötletem sincs, hogy hogy jött ki ez a név. Igazából a barusu szó a subarunak az anagrammája, de más közöst nem látok bennük, így okot sem, hogy miért hívja így) fejéhez vágozz.
Az új karakterek közül pedig Garfiel-t… vagy ahogyan én hívom, Garfield-ot kéne kiemelnem, mert őt is imádtam, még akkor is, ha ő tipikusan a „hol itt, hol ott vagyok” karakter. És még mindenképpen ki kell emelnem Echidnát, akit baromira megszerettem. Bár megvan benne egy istennői, vagy ha már boszorkány, akkor boszorkányi fennköltség, meg magasztosság, közben pedig le sem tagadhatná, hogy egy fajba tartozik a főgonosszal, de közben kicsit úgy éreztem, mint egyfajta anya-karaktert Subarunak. Illetve, kezdetben úgy tűnt, aztán meg persze, kiderült, hogy Subarunak benne sem kellett volna megbíznia.
És ha már boszorkány, megjelent a főgonosz is! Nem is tudom, hogy Satellára ezt a kifejezést kéne-e használnom. Fura karakter, az biztos.
A Belezős Nénit (nem, nem tudom a nevét, most pedig ennyi telt tőlem) továbbra sem bírom, a gyilkos kislány… hallod… értem én, hogy a 11.részre az írók megharagudtak az olvasó/néző (attól függ, milyen médiumban találkoztál azzal a résszel) lelkére, és tönkre akarták tenni, de most tényleg higgyem el, hogy a faluban lévő, max tízéves kislány, aki soha nem járt a falun kívül, összeszűri a levet a Belezős Nénivel?
Roswaal-t pedig még mindig utálom. Eleinte sem volt szimpatikus, de amiket itt művelt, attól mindenem égnek állt (jesszus, mit írtam le…)
Ram pedig… mikor mosolyogva reagálsz arra, hogy a férfi, akit szeretsz, megöl téged, akkor nálad is komoly problémák vannak.
Ez az évad már egyértelműen horror, és néha – főleg a 11.részben – nagyon durván ráerősít a nyomasztásra. Mivel megint túl sokat írtam, hagyok mondandót a többi évadhoz is, úgyhogy most azt hiszem, iszom egy ínycsiklandózóan ízletes csésze teát… hm, mivel boszorkány nincs a közelben, akinek a testnedveit használnám hozzá, muszáj lesz a nyuszimét használnom…