Grabowskyt újra akcióba szólítják. A dzsungel mélyén élő macskapopuláció ugyanis továbbra sem hagyott fel az egerek üldözésével. Vadászat közben elkapják a Stanley nevű újságíró egeret, akinek persze eljár a szája. A lényeg, hogy a cicók és a sajtzabálók ismét egymásnak esnek. A küzdelemből természetesen nem maradhat ki Fusimisi professzor zseniális találmánya, amely az elmúlt húsz évben majdnem berozsdásodott és persze Grabowsky sem. Ugyan az évek felette sem szálltak el nyomtalanul, ám kész megmutatni, hogy még mindig egér a talpán.
Blissenobiarella értékelése
Azért mentünk el moziba megnézni, mert ismerős volt a vágó, hát meg kellett nézni, ez akkor nagy cucc volt, meg hírverés volt körülötte rendesen. Mégiscsak a nemzet kedvence a Macskafogó, mindenki tud belőle legalább egy aranyköpést idézni. (az én kedvencem, amit szinte nap mint nap elsütök otthon kismacskámnak, őcirmossága Szotyi hercegkisasszonynak, mikor épp két nyekergés között kétségbeesetten néz rám a viszkász fölött, majd lábát rázva eloldalog én pedig nagy lendülettel csapom be az ajtót a naccsád mögött: "Lakjál jól a barátoddal!")
Sajnos ezt a filmet egyrészt nagyon nagy hiba volt elkészíteni, pluszban nagyon nagyon hiba volt ilyen silány módon elkészíteni. Azt hiszem, elsősorban az írókra haragudhatunk, mert a sztori és a poénok azok, amik nem sikerültek elég jól. Köszönőviszonyban sincsenek minőségileg a régi Macskafogóval, aminek titka éppen az időtállóság. Ma ugyanúgy röhögök Safraneken, húsz év múlva Korda Gyuri bácsi pókeres hülyeségein nem hiszem, hogy fogok. (de ez csak egy példa). Túl sok aktualitáson alapuló poént tettek bele.
Nem hiszem, hogy bárki (a készítőket is beleértve) kellemesen gondol vissza erre a műre.