A teljes értékelés a blogon olvasható: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2020/10/flower-of…
"A Flower of Evil a Train mellett szerintem simán az idei év legjobb k-drámája. Olyan precízen volt összerakva, és szakmailag is olyan hiteles volt, hogy le a kalappal. Bár a sorozat tele volt akcióval, verekedésekkel, harccal, miegymással, ami már önmagában is izgalmas, de szerintem ami ezt a történetet zseniálissá tette, azok maguk a karakterek (mint ahogy annak lennie is kell egy thrillernél). Egy-két szereplőre komplett pszichológiai tanulmányt lehetne építeni.
Képzeljetek el egy családapát, akinek van egy gyönyörű kislánya (majd megzabáltam a cuki fejét), akit egyszerűen imád, és egy felesége, akiért szintén oda van, és akik szintén imádják őt. Klisés, de basszus, minden pszichopata ilyen, nem? Egyik nap még térden állva kér bocsánatot, mert rálépett a lábadra, másnap meg megnyúzza a szomszéd kisgyereket és kiakassza a bőrét a ruhaszárító kötélre. Jó, túlzok, de értitek. Aztán ott a másik oldal spoiler, egy férfi, akinek a szempillája rezdülése is kamu, és azt se hidd el neki, amit rólad mondd, mert tuti csak manipulál. Na, ez a két ember ugyanaz, és attól függ, melyikkel van dolgod, hogy mennyire bír téged. Baek Hee-Sung nagyon, nagyon, nagyon, nagyon összetett karakter volt. És Joon-Gi ezt a karaktert képes volt úgy hozni, hogy ha ő nevetett én is nevettem, és ha sírt, én is sírtam. A srácot sok durva dolog érte gyerekként, ami kvázi kiölte belőle az érzéseket (vagyis ő azt hitte, így volt), és odáig jutott, hogy ő maga sem tudta, volt-e valaha is olyan pillanat, hogy önmaga lehetett. És amikor azt hitte, hogy magát adta, vajon nem csak átverte ezzel is saját magát, és mindenki mást? Na, értitek, kicsit szétcsúszott volt a pasi.
Viszont – és innen SPOILER jön, bár ez a spoiler már az első pár részben kiderül – nyilván mind tudjuk, hogy a srác nem sorozatgyilkos. Az egészet csak rákenik, meg a múltjában vájkálnak (sorozatgyilkos apa, ördögűzés, kínzás, minden, amit el tudtok képzelni), meg az ő nevét használják fel, és ő csak a húgát védi, meg hasonlók. Az tény, hogy Hee-Sung nagyon elszánt, és haragtartó. Ha egyszer beleköptél a levesébe, véged. Az elején bármit megtett volna, hogy ne tudódjon ki a titka, majd később ezt újra eljátszotta, hogy a húga titka ne derüljön ki, és végül már ott tartott, hogy semmije sem maradt, csak a saját titka, miszerint nem gyilkos. De addigra már annyi embert manipulált és vert át, és annyira belekeveredett a szarba, hogy még ő maga is kétségbeesett, vajon ki fog-e jutni belőle. Hogyan győzhetett volna meg ilyen múlttal bárkit is? Vagy ha mást nem, Ji-Wont?
A feleségével, Ji-Wonnal nem egészen voltam kibékülve; és valószínűleg azért, mert iszonyú reálisan ábrázolták. Állandóan meginogott a hite Hee-Sungban, ha valamilyen bizonyíték ellene szólt, ő rögtön ellene fordult. Ez kicsit szélsőségesen hangzik, de erről volt szó. Hiába mondta Hee-Sung, hogy ártatlan, Ji-Won a bizonyítékoknak előbb hitt, mint a férfinek, akit hosszú évek óta ismert. De ha belegondolunk, hogy rá kellett jönnie, hogy éveken át átverték és manipulálták, akkor ez teljesen ésszerű reakció. Ehhez társult még, hogy mivel szerette, nyilván védte is, de közben ott volt benne a zsaru, és az elárult feleség, aki meg akarta tudni az igazat. Szóval éppen amiatt nem szerettem Ji-Wont, ami a legjobb volt benne: hogy iszonyú reális volt a karaktere, és pontosan így kell viselkednie egy nőnek, akinek a férje lehet, hogy sorozatgyilkos. De nekem, aki tudom, hogy ártatlan, pontosan ennyi ellenszenvet kellett tápláljak vele kapcsolatban, szóval ez így volt jó.
És akkor a valódi sorozatgyilkosunk. Tudjátok, hogy imádom a sötét, kissé beteg dolgokat, és pszichopata gyilkosokat, szóval szerintem nem mondok újat azzal, hogy ezt a pasit imádtam. A legdögösebb pszichopata volt, akivel valaha találkoztam. Egyszerűen beteg volt, és kész. Viszont a probléma ott adódott, hogy „beteg volt és kész”. És nem tudtam, meg miért volt beteg. Én szeretem, ha a rossz fiúk háttere ki van dolgozva, és bemutatják, milyen gyerekkora volt, hogyan nőtt fel, milyen érzelmek játszódtak le benne, mikor gyilkolt először és amúgy is, mi vezette el idáig. De az itteni sorozatgyilkosunk esetén nagyjából semmit nem tudtunk meg." Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2020/10/flower-of…
