Az ébredéshez csak annyit fűznék hozzá, hogy: Annyira jó vagyok! :P
Az a kocsmai bunyó tetszett!
Meg az is, ahogy Durant és Huntington a szokásos óvodás mentalitással, foguk közt szűrt sértegetéseket egymás fejéhez vágva, mosolyogva rángatták a kalapácsot… :D
Amikor Cullen belépett a templomba, megnéztem, mennyi idő van még hátra, majd közöltem vele, hogy „oké, baby, 10 perced van, hogy elindulj Kínába!” :) mert akkor már sejtettem, hogy arra már nem lesz idő, hogy oda is érjen, de legalább elindulhat! És örülök, hogy így lett! =) szívesen megnéztem volna, azt is ahogy odaér, de végülis ez nem egy romantikus sorozat, szóval, egye fene, majd elképzelem! :P
A végét meg kell néznem még egyszer, ugyanis fogalmam sincs, mit dumált Durant, mert arra figyeltem, ami a képernyőn történt. Pedig biztos jó beszéd volt! :D