Epizód

Az a nyavajgó köpönyegforgató hisztis kis p@csa megérdemli azt a nyamvadt ványadt balfék Isaac-jét. Ott rohadjanak meg himlőben ahol vannak. De minimum remélem, hogy a vasút messze elkerüli őket meg a Zionjukat, a mormonok kívánom újra kitagadják, aztán az indiánok végezzenek velük. A kissrácot befogadhatja valaki, rá nem haragszom. Bár most rohadtul fájdalmat okoztak Cullennek, de majd elmúlik, igazából így járt a legjobban, hogy megszabadult ettől a besavanyodott képű elégedetlen lúvnyától és szerencsére végre-valahára Meivígasztalja valaki :P
Francba, hogy többet nem mutattak :D

=) nnnna. Most már mehetek aludni!

(ezt is megírom majd holnap… És láttam benne egy annyira jó képet! =) )

–

jajj, amikor a legelején Cullen felnézve meglátta az indiánt, az volt az első reakcióm, hogy „Neeee! Nemáár!” De hálistennek nem lett semmi zűr. :)

Viszont cserébe az egész epizód tele volt szomorúságal. Még a legvége is.
Azt hiszem, tulajdonképpen mindenkinek így lesz a legjobb. Nem voltak egymáshoz valók. És örültem, hogy végül kiderült, hogy Naomi is így gondolja. Csak már megint elvettek tőle egy családot! :'( …és az az elbocsátó üzenet Williamnek! <3
Biztos vagyok benne, hogy Chang tudja, hogy Fong nem fiú. Viszont tök jó volt az a kínai dal!
Durant és Maggie Palmer! =) Bírom, hogy „New York”-nak szólítja! :))
A vége, na az szép volt! =) (…és kissé merész. :))