Szóval, él egy rakat ember városon kívül is. Nekem akkor se tiszta, hogy miért ilyen lepukant az egész. Persze, vannak nyomortanyák a valóságban is, de a valóságban vannak államok, amiknek le kell papírozni az építkezéseket, felbérelni cégeket, államok, amik kizsigerelik a többit, meg miegyéb, de ezekre az emberekre nem néz senki, oda mennek ahova akarnak, és azt csinálnak, amit akarnak. Nekem nem áll össze, hogyha az emberiség képes volt minden korban társadalmat szervezni, akkor miért lepukkant romok között élnek, mikor korlátozásaik nincsenek, nem éheznek, meg kábítószereket se mutogatnak. Persze a totál anarchia az ellentéte annak, ami a Hatos Zónában folyik, de nem attól lesz valaki felvilágosult, hogy piszokban él.
Fúú, rájöttem, hogy miért nem szeretem a disztópiákat. Feltételezik, hogy a társadalom hülye, ami szintén valóságos, mert az ember céljának tekinti a Föld tönkretételét, de akkor meg nem értem, miért nem pusztulnak szimplán ki. Kapnék egy mesét robot patkányokkal, deal.
Meg engem Nezumi idegesít. Van egy puhább oldala Shion felé, ami ellentmond a szavainak, de valahányszor kinyitja a száját, le akarom ütni. Pedig tudom, hogy sérült szegény, meg ótvar világban él, de ha mindenki így gondolkozik, azzal tényleg csak kinyírják magukat. Az ember nem véletlenül társas lény: csoportban erős a társaival, és ennek feltétele, hogy a tagok gondolkozzanak. A Hatos Zónában a kritikus gondolkodás, azon kívül meg a bizalom és a közösség nem valósulnak meg. Úgy érzem, fiatalabb koromban tetszett volna ez az anime, de jelenleg rohadtul unom, mert értem a problémafelvetését, de túl hosszú eljutni a megoldásig, amire már van egy elképzelésem. És ha nem is az lesz, hanem valami mást mutat, most akkor is unom. A sztori nem érdekel, felőlem meghalhatnak a városon kívül és belüliek is, mert már tönkrevágták a Földet.
A két fiú kapcsolatában meg vannak jó pillanatok, de gyakran rémesen lassú és túlmagyarázott az egész.
