Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 4 | 8. rész | Episode 8 2023. szeptember 21. | Thara Popoola | Alyssa McClelland |
Epizódnézések
Ez jol el lett cseszve :(
Velük együtt: Mark
Amiee, Adamék, Ruby és Jean miatt örülök, hogy megnéztem az évadot.
Viszont még jobban örülök, hogy vége van, mert évadról-évadra egyre több oda nem illő baromsággal szórták tele a sorozatot, hogy elnyújtsák a játékidőt és feszültségkeltés címszóval ugyanazokat az érvágásig ismételt köröket fussák.
Nincs rá szükség, hogy Maeve és Otis ötödszörre is megpróbáljanak megküzdeni azzal, hogy nem illenek össze, hogy Otis ötödszörre is egy gyökérként viselkedjen a lányokkal, akik szeretni próbálják, hogy Otis ötödszörre is lenyomja annak az óvodás kisgyereknek a magánszámát, aki nagyon felnőttnek és okosnak hiszi magát, de képtelen felelősséget vállalni a hibáiért, hogy ötödszörre is végignézzem, ahogy Otis és Eric jó alaposan összevesznek, majd rájönnek, nem tudnak meglenni egymás nélkül, hogy Otis ötödszörre is undorítóan viselkedjen az anyjával, rajta verje le az aktuális érzelmi szorulását, majd az évad utolsó perceiben bocsánatot kérjen ezért.
Hiába voltak érdekes karakterek és érdekes szálak, de hamar kifulladt a sorozat a központi vonalát, központi karaktereit illetően, már a második évad felétől ugyanazt a drámai sablont hasznosítják újra mindennemű változtatás nélkül. A főbb karakterek ostobán és bicskanyitogatóan irritálóan viselkednek, aztán rájönnek, hogy hibáztak, miután egy harmadik fél ezt a szájukba rágja, megbánják, levonnak egy messzemenő tanulságot, hogy aztán a következő évad elején visszarepüljenek a startmezőre, ugyanazt az ostoba, bicskanyitogató viselkedést nyújtva. És a valódi konfliktusok, valódi karakterépítések helyett ezekkel a lufikonfliktusokkal töltik meg a sorozat javát… A valóban érdekes és tartalmas problémák, amik nem azért léteznek, mert a karakterek hülyék, mert megtehetik, pedig a háttérben maradnak.
Most is bőven generálhattak volna minőségi „drámát” Cal, Viv, Aimee, a Groff család, a Ruby-t ért bullying vagy Jean és a testvére szálával, nem kellett ehhez a főszereplők leépítése vagy a terápiás cicaharc.
A másik dolog, amitől mostanra besokalltam, hogy életszerűtlenül könnyű megoldást kínál a problémákra, az évadvégi happy end érdekében a korábban gyűlöletesnek felépített fő negatív karaktert hirtelen megszánják, és megpróbálják megmagyarázni a nézőnek mindenféle semmitmondó, nyálas, giccses közhelyet felvonultatva, hogy miért kell megölelgetni ezt a negatív karaktert. Anélkül, hogy ez a karakter érdemben tenne azért az adott évadon belül, hogy megváltozzon róla a néző véleménye, csak bedobnak egy szomorú traumasztorit, amivel igazolják a viselkedését. Minden, korábban terápiás segítséget igénylő sérülést lebagatellizálva ezzel arra a szintre, hogy „jaj, hát az emberek hibáznak, de ha megbánják, akkor ok”, a kár meg megtérül attól, hogy „jaj, hát nehéz volt az életük, amikor okozták”. O azért tett egy nyilvános bocsánatkérést a követői előtt, videóban (!), mert esett a népszerűsége, viszont Ruby-hoz, akitől igazán elnézést kellett kérnie, csak azután ment oda, hogy Otis lecseszte. Amikor Otist a szavazatszámláláskor megint betámadták azzal, hogy nőgyűlölő, akkor pedig hallgatott; tehát érdemben nem változott a hozzáállása. Ez ugyanolyan ócska, lusta és logikátlan pálfordulás, mint amikor az előző évad fasisztoid igazgatónőjéből akartak megtört áldozatot faragni.
Rengeteg gyerekbetegsége van ennek a szériának, amit nem tud kinőni, így nem érdemes erőltetni.
Úgy volt tökéletes, ahogy volt. Szerethető karakterek, nagy jellemfejlődések, őszinteség…
Hiányozni fognak, úgyhogy valószínűleg újra fogom majd valamikor nézni.
