Epizód

SZÁRNYALÁS:

Wow, Aimee karakterfejlődéséért le a kalappal! :o Az első évadban nagyon mélyről indult nálam, Isaac beszédéig sosem értettem igazán, hogy egyáltalán miért is barátkozik vele Maeve, amiért ennyire kis bugyuta és egyszerű, de félreismertem, és a lehető legpozitívabb csalódás ért vele. A sorozat egyik fénypontja az, amit a karakterével kezdtek. Az, ahogy megbirkózott a buszos szexuális zaklatással már eddig is példaértékű volt, de ahogy ebben az évadban jegyzetelgetett a gyógyulási naplójába, ahogy önkifejezési csatornákat keresett, egyre többet tanult magáról, majd egy traumával azonos szituációban képes volt nemhogy nem lefagyni, hanem még támadóan fellépni a zaklatók ellen, az valami gyönyörű volt. Le voltam nyűgözve, amikor a füttyögő, beszólogató munkások előtt kikelt magából, és teli torokból ordított velük, hogy mégis mit képzelnek magukról, amiért így viselkednek vele. Félelem nélkül szembeszállt velük, visszaszerezte a kontrollt, és emelt fővel elsétált. Igazán tiszteltre méltó teljesítmény, az epizód- értékelésem után szerintem fel is veszem a kedvenc szereplőim közé.

Ruby is hasonlóképpen lenyűgözött, és minél inkább megismerem, annál jobban vérzik érte a szívem. Nem könnyű természet, de nagyon magányos és meg nem értett, olyan fájdalmakkal, ami simán egálban van a többi nehéz sorsú karakterével, és nagyon tehetséges PR-és logisztika fronton. Bár az előző évadban a szerelmi szála Otisszal meglepően tetszett, és sajnáltam, hogy pár epizód után kikukázták ezt a vonalat, de nem szeretnék Ruby-Otis végkifejletet. Fenntartom, hogy Otishoz ő is ugyanúgy túl jó, mint Ola vagy Maeve, túl gyerekes és énközpontú a fiú ahhoz, hogy úgy tudjon figyelemmel és szeretettel fordulni ilyen felszínen zárkózott, de gesztusokban nagyon törődő, összetett személyiségű, traumatizált lányokhoz, amit megérdemelnek. Mindenesetre remélem, hogy majd talál valakit Ruby, aki meg fogja érdemelni. Az nagyon bátor tett volt, hogy Aimee-hez hasonlóan szembeszállt a kínzójával. Van benne ez esetben egy számomra abszolút jogos igény is a bosszúra, ugyanakkor nagy lépés, hogy eljutott odáig, hogy felismerte, nem neki kell szégyellnie magát azért, ahogy O lejáratta általános iskolás korában, és az is motiválta a láthatóvá válás és az elégtétel szerzése mellett, hogy másokat ne verjen át.

Adam is egy meglepően szép fejlődést járt be. Abszolút jót tettek neki a lovak, az a türelmes környezet, amibe a farmon került, a munkájában szerzett sikerélmények, és hogy az apja is azon dolgozik, hogy törleszteni próbáljon neki azért a bánásmódért, amiben korábban részesítette. Habár Groff apuka fejlődésében tudom tisztelni a szándékot és a belefektetett energiát, teljesen jogos, hogy Adam szkeptikus, és az is az lenne, ha évekbe telne, mire némileg kiegyenlítené a károkat, amiket okozott a fiának. Épp ezért a teljes családegyesítést, a Maureen-nal való békülést is ide értve, túlzásnak tartom. Nem lehet egy éveken át tartó bántalmazást ennyivel letudni.

BAROMSÁGOK:

Maeve karakterével láthatóan egyre kevésbé tudnak mit kezdeni, nem tetszik ez az irány, ahová elvitték. Meghalt az anyja, ami megviseli, mert volt egy esztelen kötődési és bizonyítási vágya az irányába, de rettentően idiótán, szentimentálisan és irracionálisan viselkedett. Ez a mélypontja azóta, hogy az előző évadban el akart b.szni egy ösztöndíjat azért, hogy üljön a szerelem felhőn.

Azt is abszurdnak tartottam, hogy Aimee-nek engedélyt kellett kérnie tőle, hogy Isaackel randizzon, de egyszerre nevetséges és felháborító, hogy Maeve meg is tagadta ennek az engedélynek a megadását, mert neki fura lenne és kellemetlen. MIÉRT!? Ha nem kellett neki Isaac, és ha Otisszal akar lenni, akkor miért zavarja, hogy a legjobb barátnője és egy exe, akivel jó viszonyban vált el, kedvelik egymást, és boldogok akarnának lenni? Ha az ő tehene megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is, vagy mi a frász?! Az, hogy neki mostanában több fronton se úgy jöttek be a számításai, mint ahogy szerette volna, még nem jogosítja fel rá, hogy másokét is tönkretegye, hogy úgy csináljon, mintha mindenki életében ő lenne a főszereplő. Aimee és Isaac kapcsolata miért elsősorban róla szólna!? Agyrém. Mint ahogy az a szenvelgés is agyrém, amit a temetés körül csapott.

Maeve testvére egy bárdolatlan suttyó, aki nagyon kínosan tud viselkedni, ezt aláírom. De az anyjukkal kapcsolatban Seannak maximálisan igaza volt, és mind Maeve, mind a narratíva nagyon érzéketlen volt Sean-megélésével talán Isaac kis monológját leszámítva. Az anyjuk egy SZAR szülő volt, aki elérte, hogy a lehető legrosszabb kezdőcsomaggal kezdjék meg az életüket, hogy örökre mentálisan és érzelmileg sérültek legyenek, és gyerekként önmagukról kelljen gondoskodniuk. A düh és a megvetés abszolút jogos reakció erre, mint ahogy az is, hogy nem sajnálják a gyerekei az elvesztését egy ilyen anyának, mert nem viselkedett anyaként, nem hagyhatott olyan érzelmi űrt, mint egy igazi anya. Mégis Sean a „gonosz”, mert nem úgy viselkedik, ahogy azt a társadalom elvárja az ájtatos, alárendelődő, önsorsrontó bántalmazott gyerekektől, aki ha hatszor belé rúgnak, akkor hetedszere is bizalommal fordul a bántalmazójához, hanem úgy, ahogy a józan ész diktálja. A hallgatóságnak lehet, hogy szívmelengetőbb és „illendőbb” egy érzelmileg összezuhant mártír, aki a síron túl is hajlandó megszállottan hajszolni azt a szeretetet és törődést, amit sosem kapott meg és nem is fog, és aki görcsösen bele akar szuszakolni egy hamis ideálba egy CSAPNIVALÓ, UNDORÍTÓAN VISELKEDŐ szülőt, de ne az legyen már a hülye, aki nem hazudik tudatosan önmagának és a világnak, egy torzított, rózsaszín valóság helyett az igazi valóságot látja. Persze, sajnos, részben pont ennek a toxikus társadalmi hozzáállásnak a következtében rengeteg bántalmazott gyerek szereti azt a szülőt, aki érzelmileg vagy testileg egy életre megnyomorítja, mert néha volt egy-két jobb megmozdulása, vagy mert nem tudja feldolgozni, hogy a gyerekkora úgy volt katasztrófa, ahogy volt, de nem ez a normális, nem ez az egészséges. EZ EGY KICSESZETT TRAUMAREAKCIÓ. Nem kéne normatívnak beállítani, és a nem önsorsrontó reakciót pedig gonosznak. Maeve az, aki megérdemelte, hogy egy ilyen érzelmileg zavaros szituációban ne maradjon egyedül, és ezért törték magukat a barátai, Aimee ezért is hívott meg másokat, de az anyjuk határozottan NEM érdemelte meg, hogy elbúcsúztassa egy kisebb tömeg, és megható zenét játszva, megható történeteket mesélve sírjanak utána. Felesleges volt azért pattognia, mert nem képzel hozzá hasonlóan mindenki kényszeresen glóriát az anyja feje fölé, és egy edukatív jellegű sorozatban nagy hibának tartom, hogy ezzel nem szembesítették egyértelműen. Helyette elkenték azzal, hogy „jaj, a diszfunkcionális családból jövők érzelmeit sokan nem értik, mindenkinek vannak jó pillanatai és tulajdonságai, senki se egyfolytában szörnyeteg, ha 99%-ban paraszt, de 1%-ban kedves, akkor persze, hogy van, aki szereti”. -.- Pont az ilyenek mondják azt is, ha egy gyerek segítséget kér, mert verik, hogy „nem kapcsolatot kell bontani, hanem családterápiára jönni a bántalmazóval és a gyerekkel, aki retteg tőle, és helyreállítani a család egységét, csak nem kell szétszakítani egy családot azért, mert egyik szülő egy szadista tetű. Hátha egyszer vér is fog folyni, adjuk meg ennek az esélyt!”.

Eris és Otis minden évadban kötelező jelleggel előbukó drámáját is unom, és Maeve mellett ők ketten a legnagyobb zavaró tényező.

Otisnak visszatérő jellemhibája, hogy elméletben nagyon támogatónak és törődőnek gondolja magát, de valójában mindig, mindennek csak a saját monodrámáiról és melodrámáiról kell szólnia, csak önmagával és a sérülékeny kis egójával foglalkozik. Magára hagyja azokat az embereket, akik törődnek vele, vagy akiknek szüksége van rá, ha olyan kedve van, aztán elvárja, hogy a nyakába ugorjanak, mintha mi sem történt volna, amikor eszébe jut, hogy kell neki valami tőlük. Ebben Ericnek igaza van.

De az egy f*szság volt, amikor Eric a fejére olvasta Otisnak, hogy nem érti meg őt, és túlságosan különbözőek, mert:
1) Otis hetero
2) Otis fehér
3) Otis nem annyira harsány, mint Eric
4) Otis nem keresztény
5) Otisék családja gazdagabb.
Bezzeg az új queer barátai mindegyik fronton jobban teljesítenek, és ők megértik!
Miközben:
– Az új barátai közül se mindenki színesbőrű, sőt, Abbi, a lány, akire a legjobban tapad, akinek a kegyeibe az elejétől fogva be akarja lopni magát, ugyanúgy fehér, mint Otis.
– Adam és Rahim, akikkel elég hosszú ideig PÁRKAPCSOLATBAN volt, és akikbe SZERELMES volt, ugyanúgy visszafogott, csendes, unalmasan öltözködő figurák, mint Otis, nem pedig hiperaktív unikornisok. :P A jelenlegi pasijelöltje is ilyen. Hogyha ez az a típus, amit romantikusan és szexuálisan is vonzónak talál, akkor nem kéne számon kérnie a legjobb barátján, amiért ő is ilyen karakter. Ha hálótársnak és szerelmi partnernek elfogadható ez az embertípus, akkor nehogy már barátságra alkalmatlan legyen.
– A queer barátai közül is csak Abbi keresztény. Aisha mindenféle new age-es, ezoterikus, spirituális cuccban hisz, amire a legtöbb keresztény ferde szemmel néz. Romanről pedig többször elmondták, hogy nemhogy nem keresztény, hanem engesztelhetetlenül vallásellenes. Akkor megint miről beszélünk?
– Romanéknek MEDENCE van a kertjében, az egész társaság állandóan shoppingol, koktélizok, bulikba jár, és kipróbál mindenféle fancy, drága, új trendet. És ezzel nincs önmagában semmi baj, de a vak is látja, hogy nemhogy nem olyan egyszerű körülmények között élnek, mint Ericék, hanem még Otiséknál is látványosan gazdagabbak ezek a „menő kölykök”.

Jean szálát is összecsapottnak tartom. Egy elismert, könyveket megjelentetett, előadásokat tartó, jelentős számú pácienst számláló magánpraxisa volt a sorozat elején. A pályája zsenijeként kezelték. Most meg úgy csinálnak, mintha mindez sosem létezett volna, mindig is küszködnie kellett volna, és esélytelen egy újabb baba után egyenesbe jönnie. :P Irreális, hogy durván NYOLC HÉT alatt elpárolgott az a rengeteg ember, aki házhoz járt a terápiáira, és hogy ennyire lekerült a radarról. Ha fél évig vagy két évig otthon lett volna a babával, és nem magánvállalkozást vezet, hanem kötött időben dolgozik egy külső helyszínen, egy harmadik fél alkalmazottjaként, akkor azt mondom, hogy reálisan mutatják be, hogy mennyire nehéz visszakerülnie a munka frontjára. De így átgondolatlan. Főleg, hogy a 21. században játszódik a sztori, Angliában. Akár online is tarthatott volna üléseket kevesebb óraszámban.

De a fő agyrém még mindig az, hogy egy TIZENHÉT ÉVES GIMNAZISTA LÁNYT FOGLALKOZTAT EGY RÁDIÓ EGY PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁSSAL FOGLALKOZÓ MŰSORBAN. MIÉÉRT?! Ráadásul úgy állítják be mindezt, mintha Jeannek, egy PSZICHOLÓGIA DOKTORNAK nem lenne választása, mint asszisztálni ehhez, és egyenlő félként, kollégaként kezelni, mert a lány fiatal és trendi. AMI OKÉ LENNE, HA EGY FRISSEN DIPLOMÁZOTT, GYAKORLAT NÉLKÜLI PSZICHOLÓGUS LENNE, DE NEM AZ, HANEM EGY ÉRETTSÉGI NÉLKÜLI TINI! Ez még a sorozat kontextusában is röhejes. Egy szívműtéthez se ültetnek be a sebész mellé egy tini influencert, hogy tegye, ami jól esik, és felzárkóztassa a sebészt. Miért nem csapott senki a forgatókönyvíró kezére, amikor ezt kitalálta?? Az egészségügy nem betanított munka, és nem autodidakta munka, könyörgöm!